A rock halott?! (de) Itt van az új hullám!? · Egy kívülálló portréja
Forrás: Rock évkönyv 1981, 139-145. o.

/// betuhu szöveg \\\


Pajor Tamás 18 éves, negyedik gimnáziumba jár. Magas, jóképu, csupa
ideg fiú. Bal fülcimpájában apró, ezüst fülbevalót visel, haja rövid,
modern. Szeret piros, bô nadrágot, tornacipôt és zakót hordani. Van
egy zenekara, a Neurotic. Noha egy-két belvárosi ház falán látható a
krétával felrajzolt jelük (***), nem csoda, ha ezt a nevet még nem
ismerik, hiszen 1981 októberéig – az interjú elkészültéig – mindössze
négy fellépésük volt. Igazi amatôrök.


– Kezdjük az elején: mióta zenélsz?

– 14-15 éves korom óta. 13 évesen kaptam az elsô gitáromat, rá egy
évvel kezdtem el a gitártanulást. Másfél évig jártam az órákra, de nem
volt valami hasznos, mert a tanárom egy gonosz, uzsorás disznó volt,
akit csak a pénz érdekelt. Sajnos csak az alapokat sajátítottam el.
Mivel komoly ritmikai problémáim vannak, az új összeállítású
együttesben elsôsorban énekelni fogok, és csak alkalmanként gitározom
majd.

– Miért a Neurotic nevet választottátok?

– Ha valaki közelebbi kapcsolatba kerülne velem, nem tenné fel ezt a
kérdést.

– Az olvasók viszont nem ismernek téged.

– Ez igaz, de egy mondatban nem lehet elmondani, hogy milyen vagyok.

– Mégis: neurotikus, vagy inkább érzékeny?

– Az emberek 60-70%-a neurotikus hajlamú, a fennmaradó 30-40% pedig
pszichotikus típus. Ha tehát azt mondom, én neurotikus hajlamú vagyok,
az nem fejez ki semmit.

– Rendben, hagyjuk ezt. Honnan szereztetek felszerelést?

– Tulajdonképpen a mai napig nincs szerelésünk. Van egy-két erôsítônk,
hangfalunk, de ezekkel gyakorlatilag semmit sem lehet csinálni.
Állandóan kölcsönkérünk, meg, próbahelyek után futkosunk. Annyi helyet
végigjártunk már, hogy az fantasztikus, és még mindig semmi. Gyárakat,
muvelôdési házakat, klubokat.

– Az iskolával nem próbálkoztatok?

– De igen. Az elsô hely, amit felkerestünk, a dobosunk iskolája volt,
azután az enyém. Onnan azért dobtak ki, mert olyankor próbáltunk,
amikor nem lett volna szabad, és túl nagy hangerôvel játszottunk.

– Hol és hogyan került sor az elsô nyilvános koncertetekre?

– Az elsô koncertet nagyon izgalmas körülmények között nem tartottuk
meg. (Eddig körülbelül tíz koncertünk volt meghirdetve, ebbôl négy
megvalósult, a többi különbözô botrányok miatt elmaradt.) Az elsô az
Eötvös gimnáziumban lett volna, ahol megígérték, hogy minden
érdeklôdôt beengednek. A csekély propaganda ellenére nagyon sokan
eljöttek, de az utolsó pillanatban kiderült: csak az Eötvös-diákokat
engedik be. Ezek után úgy határoztunk, hogy nem lépünk fel.
Történetesen ott voltak az URH együttes tagjai (velük már régebben is
jóban voltunk), és meghívtak a három nappal késôbbi koncertjükre a
Kassák Klubba. Ez 81 februárjában volt. Utána háromszor léptünk még
fel: egyszer a Kassák Klubban, egyszer a Molnár utcai Belvárosi
Ifjúsági Házban és egyszer Rákospalotán, szabadtéren.

– Ha jól tudom, a zenekar a punk hatására született. Miért?

– A punk létrejötte Angliában törvényszeru, szükségszeru volt. A 70-es
évek rockzenéje rendkívüli mértékben kommercializálódott (tisztelet
néhány kivételnek). Különösen nagy bázisa volt a heavy metalnak, amit
itthon is sokan játszottak. A 70-es évek elején, a hippi mozgalom
felbomlásának idején még aktuálisnak számított az olyan szöveg, hogy:
"Menj, az úton menj tovább...", de ma már eltávolodott a realitástól,
és ezek a nagy pátosszal, ordítva, hatásvadász eszközökkel elôadott
szövegek teljesen semmitmondóakká váltak. A fiatalok mégis beveszik,
és az irányzatnak ma is sok kedvelôje akad. A punkzene azért jött
létre, mert néhányan radikális eszközökkel próbáltak változtatni a
zenében, ami sikerült is. Másfél-két évvel ezelôtt, amikor a zenekart
megalapítottuk, az volt a célunk, hogy olyanok legyünk, mint a Sex
Pistols volt. A Sex Pistols teremtette meg ezt az új stílust,
robbantott, felfrissített, és táptalajt adott az utána következôknek.
Ezért mondhatjuk azt, hogy példaképet keresve nekünk már nem kellett
visszamennünk Little Richardhoz, hanem elég volt Johnny Rottenhez,
mert ebben már benne van amaz is.

– A punk kialakulásának azonban nemcsak zenei, hanem szociális okai is
voltak.

– Igen, de ez a mi zenénkre gyakorlatilag nem érvényes. Egyrészt a
származásunk miatt; mi nem a külvárosban születtünk, és saját bôrünkön
nem éreztük azokat a dolgokat, amiket Angliában a punkok. Másrészt
pedig a Beatrice révén már akadt hazai képviselôje az efféle
társadalombírálatnak. Eleinte szinte minden számuk a nagyvárosi ember
semmivé válásáról szólt, meg a külvárosi fiataloknak még a szocialista
rendszerben is eléggé nyomasztó életérôl. Furcsán nézett volna ki, ha
mi is ezt csináljuk, ezt másoljuk.

– A punkot sokan az anarchizmussal, az erôszakkal azonosítják.

– Azt kell megérteni, hogy a punkok rádöbbentek arra, hogy az
elrettentés, és az erôszak eszközével kell újat és muvészit alkotni,
nem pedig, mint a hippik tették, a béke és a szeretet jelképeivel. Ma
kemény és radikális muvészeti eszközökre van szükség.

– Az elsô koncert után azt mondtad: "Annak ellenére, hogy a punk
virágkora 77-ben volt, mégsem késtünk el, mert Magyarországra minden
több éves késéssel jut el." Azóta viszont túlléptetek a punkon.

– Akkor az volt az alapkoncepció. Azután, hogy egy kissé jobban
belekerültünk a rockéletbe, szélesebb körben kezdtük látni a dolgokat.
Így a dalszövegeink és a zenénk is egyre inkább az új hullám felé
orientálódott. Mivel nem tudtunk próbálni, és a koncertjeink teljesen
szétesôek voltak, nem volt értelme a punkot folytatni. Elhatároztuk,
hogy egészen újjá formáljuk az együttest. Néhány új tag is jött
közénk, és a zenei elképzelésünk is változott. Avantgarde rockzenét
akarunk csinálni, olyat, amityen még nem volt Magyarországon. Elég
erôsnek érzem magam ehhez, csak próbahely kéne. Ötleteim vannak.

– A régi számaitok közül bennem a következô maradt meg leginkább:
"Néha nulla vagyok, néha meg egy / Nem osztok, nem szorzok, nekem
egyre megy / Néha megrugdosnak, néha megcsókolnak / Néha megmutatnak,
néha meg eldugnak / Semmi más nem maradt, csak a néhány évem /
Maradékot kapok, de elveszem a részem / Ezt jól megtanultam, nulla,
nulla, nulla / Tessék egy emlékkönyv, a létezés nullpontja / Az egész
koncból összvissz egy sarokházat kaptam / Ettem, ittam, basztam, zenét
guberáltam ". Helyet kap ez az új programban ?

– Ezen már túl vagyunk, sokkal többet akarunk majd elmondani. Az új
musort, az új koncepciót a legapróbb részletekig ki akarjuk dolgozni,
de még nincs kész, és nem is tudnék róla sokat beszélni. Az
alapfelállás továbbra is marad a basszusgitár-szólógitár-dob, emellett
a szaxofonnak lesz fontos szerepe, és egy-egy számban használni akarok
más fúvósokat, például vadászkürtöt is, meg néhány egzotikus
hangszert, és egy 3-4 fôs kórust. Magyarországon a rockzenének mindig
csak egy eléggé kommersz formája volt divatos. Még ma is ez dominál,
kivéve azt a néhány együttest, amelyek most kezdenek feljönni. Ilyenek
akarunk lenni mi is.

– Beszéljünk tehát a "Kollégákról". Kezdjük külföldön. Lebeg
valamilyen példa a szemed elôtt?

– Nem mondhatnám azt, hogy David Bowie a példa számomra, mert mi nem
olyan zenét fogunk játszani, mint ô. De ô az, akitôl tanultam, és aki
miatt már mást akarok csinálni. Ô az egyetlen olyan sztár, aki egy
kicsit sem kommersz. A 80-as években, ebben az iszonyú, háborús
hangulatban, mindenben ô van az élen; abban, amit úgy hívnak, hogy
kifejezô erô. Még Frank Zappának, Alice Coopernek vagy Lou Reednek is
van egy csomó kommersz lemeze. Az ô megnyilvánulásaik egész mások:
sztárként viselkednek. Bowie amellett, hogy sztár, több annál.

– És itthon ? Említetted, hogy tetszik néhány feltörekvô együttes.
Éreztek valamilyen közösséget ezekkel?

– Vannak olyanok, akikkel barátságban vagyunk. Ezeknek az
együtteseknek a zenéje tetszik nekünk, noha mi nem az ô irányvonalukat
akarjuk képviselni. Megemlíthetem a Kontroll Csoportot, az Európa
Kiadót (amelyek az URH szétválásával jöttek létre), a Vágtázó
Halottkémeket és a Bizottságot. Különösen a Vágtázó Halottkémek zenéje
és viselkedésformája szimpatikus. Ôk az új hullámos zenének a
legspontánabb, legôszintébb formáját játsszák. Olyan életérzést
közvetítenek, ami mindannyiunké, de az ô kifejezésmódjuk a
legkeményebb.

– És a sztárok? Például Hobo?

– Róla éppen az ellenkezô elôjellel beszélhetek. Földes László egy
rock-diktátor. Nagyon nagy befolyása van a fiatalok körében, és ezzel
roppant módon visszaél.

– Ezt hogy érted?

– Kurválkodik. Régi Kex-számokat játszik, meg olyan dolgokat, amiket
neki nem volna szabad a szájára vennie. Még régebben megmondta, hogy
rock-próféta akar lenni, és az is lett: a tinédzserek prófétája. Én
nem tudom, hogy meddig díszeleghet ebben a szerepben, de remélem, nem
sokáig. Ennek ellenére a HBB bizonyos mértékben forradalmat jelentett
itthon, mert bluest játszanak, és ez akármilyen is, nem azonos a
kommersz zenével.

– És a többiek? Omega...

– Öregfiúk, nem érdemes beszélni róluk. Meg vannak számlálva a
napjaik.

– Legalábbis szerinted...

– Na nem, Kóbor János lassan 40 éves lesz. Hány évesen lehet még
valaki rock-énekes?

– Bowie is legalább 35.

– Igen, de azért ne hasonlítsuk össze ôket.

– Miért ?

– A 60-as években még egészen fiatal voltam, de emlékszem az Omega-
számokra. Nagyon szerettem ôket, amikor Presser ott játszott. Igen
képzett zenészek, de Kóbor János, mint rockénekes... Nem tudom hány
éves, de akármennyi is, az pontosan meglátszik rajta. Mindenen: ahogy
énekel, ahogy mozog, stb. A mai Omega "újított" ötletei is egy
végletekig kicsavart dolgot akarnak továbbcsavarni, de ez lehetetlen.

– Mivel magyarázod azt, hogy a saját korosztályod elsôsorban még
mindig a kemény rockhoz vonzódik, míg az általad is kedvelt, újat
akaró zenekarokra – rátok is – inkább a huszonéves, felnôttebb,
értelmiségi és muvészréteg kíváncsi?

– A tinédzserekhez kevesebb információ jut el. Nem tudják megítélni,
mi az értékes és mi a kommersz – ezért elfogadnak mindent, ami
dallamos, ami szerintük sokatmondó. Akik a barátainkra meg ránk
figyelnek, azok azt érzik, hogy mi képviseljük a rockzene haladó
irányzatát. Ebben a közönségben is vannak fiatalok, még ha valamivel
kevesebben is.

– Látsz arra lehetôséget, hogy ha az új musorotok jól sikerül, olyan
útra léphessetek, mint amilyen megadatott a KFT-nek, a GM 49-nek és
még néhány új zenekarnak?

– Semmiképpen nem akarunk ezeknek az útjára lépni. Ezek az együttesek
eladják magukat, és értelmetlen, hülye dalszövegeket énekelnek. Nem
szeretem ôket.

– A KFT nagyon sokak számára igazi felfedezést jelentett.

– Elismerem, hogy borzasztó profi zenészek, a színpadon is ügyesen
mozogtak. Ez nekem is nagyon tetszett, de mint rockteljesítmény,
szóval nem ez az igazi.

– Nem a háttérbeszorítottság hangja beszél belôled?

– Részben az is. De ezeket a zenekarokat tényleg mesterségesen
futtatják, minket pedig elnyomnak. Ôk eszközként ragadják csak meg az
új hullámot. Miért kísérték Bódy Magdit éveken át? És akkor most
hirtelen new wave? És miért kellett a táncdalfesztiválon, a
csokornyakkendôs kispolgárok között fellépni ? !

– Te sztár akarsz lenni?

– Nekem nem az a célom, hogy sztár legyek. Majdnem biztos vagyok
benne, hogy a jelenlegi viszonyok között nem is lehetek az.

– Egy szukebb réteg sztárja is sztár.

– Szukebb körön belül lehet, és lesz is belôlem sztár, de nem ez a
célom, hanem az, hogy megértessük és megéreztessük az új hullámot, ami
felfrissítette, megújította, megváltoztatta a 70-es évek
prostituálódott rockzenéjét. Az új hullám jelent és múltat felölelô,
felfokozott rock and roll, amely a lírát és az erôszakot is magába
építi. Szerintem ez a rock jövôje. A rock a legprogresszívebb
muvészeti forma, és úgy gondolom, hogy nincs aktuálisabb zenei nyelv
nála. Mi megtanultunk ezen a nyelven beszélni, és élni is fogunk vele.
Minden ellenkezô híreszteléssel szemben a rockzenében még nagyon sok
lehetôség van, mindig lehet próbálkozni. Sohasem szabad abbahagyni,
feladni.

Szônyei Tamás

A zene nem zene, a szöveg nem szöveg. Töredékek a hazai új hullámról
Forrás: Rock évkönyv 1981, 151-164. o.

/// kisebb javításokkal \\\

o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o

1980 nyarától-ôszétôl kezdve megélénkült a hazai rock-élet
undergroundja. Különösebb hírverés nélkül egyik napról a másikra egy
tucat új együttes tunt elô az ismeretlenségbôl. Felbukkanásuk arra az
idôre esett, amikor az ôszinteséget és kôkeménységet zászlajukra tuzô
rock-együttesek hitelüket vesztették a közönség egy jelentôs része
elôtt.

Ezek az új együttesek: a Bizottság, az URH (majd utóda, az Európa
Kiadó), a Kontroll, a Punkráció, a Neurotic, az Y, a Vágtázó
Halottkémek, a Strand, a Balaton, a Lavina, a Commando, a Spenót, a
Sikátor, a Bikini, a Dögevôk, a Petting, az Inkubátor stb. – váltakozó
sikerrel és különbözô színvonalon, de - a hazai rockzenében eddig
szokatlan hangvételükkel mégis felhívták magukra a figyelmet.

Zenéjüket, irányzatukat – amely egyes jellegzetességeiben a punkra
emlékeztet – külföldi mintára Új Hullámnak keresztelték el. A punkhoz
való hasonlóságot – az ötéves fáziskésés ellenére – nem kell hosszasan
bizonygatnunk: zenéjük egyszeru, elsôsorban gitárokra és
ütôhangszerekre épül. (Egyik-másik együttesnél a szaxofon is
megjelenik). Ugyanakkor viszont épp a közülük figyelemreméltóbbak már
túllépték a punk zenei világát.

Koncertjeik happening jelleguek. Szemben a már befutott
nagyegyüttesekkel, ezeknél a csoportoknál alapvetô ismérv a
spontaneitás. Kapcsolatuk a közönséggel nem mesterséges. Egyidôsek
velük: nem bálványok, hanem képviselôk. Spontaneitásuk persze részben
képzetlenségükbôl is fakad: a "Tudsz-Három-Akkordot-Alakíts-Együttest"
elve gyakran szinte maradéktalanul érvényesül. Klubszeru helyiségekben
játszanak 100-200 fônyi hallgatóság elôtt. A színpad és a közönség
között nincs kordon, vasrács vagy "vizesárok". A szereplôk surun
váltják egymást, a hallgatónak az az érzése támad, hogy akár ô is
fölléphet a színpadra. A koncert nyitott, participációs jellegu,
hasonlóan a 15 évvel ezelôtti "hôskorhoz".

Az együttesek tagjai képviselôk – írtam az elôbb. De vajon kiket
képviselnek? Kik hallgatják ezt a zenét?

Az együttesek hallgatósága egy lassan, de fokozatosan bôvülô kör,
amelynek a magja állandó. És ez a mag ott van minden koncertjükön.
Mivel budapesti jelenségrôl van szó, a fôvárosi fiatalok (17-30 év)
egy viszonylag szuk rétege képezi az állandó közönséget:
egyetemistákból, fôiskolásokból, továbbtanulni akaró, vagy nem akaró,
helyüket keresô "kallódók"-ból, valamint kuriózumokra vágyó
"jólinformáltakból" állhat – tapasztalataim és feltételezésem szerint
– ez a közönség. (Tehát nem csöves-jelenségrôl van szó, a dalszövegek
is túllépnek a csöves-digó álkonfliktuson.)

Tömeghatása jóval kisebb, mint a 60-as évek beat-korszakának és ez
fontos különbség. Egyes vonásai azonban emlékeztetnek erre az idôre:
spontán, autonóm jellegük – különösen a 70-es évek elüzletiesedett
zenéje után – reményt adhat a rockzene megújulásához. Ez a punkból
kinövô fiatal utánpótlás tunik ma a potenciális igazi Új Hullámnak.
(Nem tévesztendô össze az ún. "hivatalos" Új Hullámmal, amelyet a
Solaris, a Lobogó, a Carát, az Óceán, a Delfin Rt, a Rockwell stb. –
sôt bizonyos fokig a KFT – neve fémjelez.)

Ezeknél az új együtteseknél a szövegek külön figyelmet érdemelnek. De
nem "elemezni" szeretném ezeket, hanem elsôsorban bemutatni, a túl-
interpretálás csapdájának elkerülése végett. Az idézett részletek
túlnyomó többségben az URH együttes (Ultra Rock Hírügynökség)
szövegeibôl valók. Ez az együttes rövid, mindössze féléves fennállása
alatt is az irányzat reprezentánsává tudott válni. (Érdekes, hogy
mindez elkerülte a hazai ifjúsági sajtó figyelmét, holott a londoni
New Musical Express is fölfigyelt rá.)

Melyek az idézett dalszövegek sajátos vonásai? Egyrészt az erôs
rokonság az angol punkegyüttesek szövegi-képi világával. (A gondolati
azonosság illusztrálására lásd Gyulai László és Lukács János cikkét: A
gyulölet évei – A punktól az Új Hullámig. – Kritika 1979/7). Közös
lényegük a tiltakozás, mint a frusztráció levezetése. Leszámolva a
hatvanas évek vágyaival, forradalmaival, kihívóan, agresszív
tehetetlenséggel temetik a hetvenes évtizedet.

Az itt közölt szövegeket tartalmuk szerint csoportosítottam: a
Zenével, a Társadalommal, a Jövôvel, a Közérzettel és az Egyénnel
összefüggô részekre. Mindezeket kiegészítettem olyan – egyéb
publikációkból vett – részletekkel, amelyek alkalmasak arra, hogy e
réteg konfliktusait jobban megvilágítsák és valamelyest magyarázatot
adjanak e dalszövegek megszületésének okaira. Mert nemcsak a nyugati
punk és New Wave mechanikus átmásolásáról van szó. Úgy tunik, az
utóbbi 1-2 év megteremtette Magyarországon is a leendô Új Hullám
alkotói és befogadói közegét. Ebben rejlik a szövegek igazi
sajátossága: a punk életérzés párosul közép-kelet-európaiság és
magyarságtudattal. (Például az Üvegtörôk c. angol filmben is elénekelt
punk-nóta, a "Nagy testvér" akarva-akaratlanul más értelmezést kap, ha
valamelyik budapesti klubban csendül föl.) A 60-as évek békés lázadója
átváltozik 1981 elsô számú közellenségévé (lásd: Public enemy number
one – URH). És ha a zene nem zene, a szöveg nem szöveg többé, úgy az
allegória sem allegória már. Legalábis nem a szokott értelemben. Az
új, agresszív szubkultúra likvidálja a megszokott allegóriákat. Az
agresszivitás nyíltságra kényszerít. A szeretet, az élet, a remény, a
szerelem, a béke és a virág tagadása elvezet a gyulölethez, a
halálhoz, a temetéshez, az ösztönkielégítéshez, a háborúhoz, az
állatokhoz és a szörnyszülöttekhez. Eltunik a harmóniára törekvés: "Ha
harc, hát legyen harc!" – énekli az URH együttes. Szembetunôvé válik a
szövegekben az alattvalói tudat tükrözôdése a nagybetus Állam-mal
szemben, amely a társadalom elidegenült voltában és a pesszimista
jövôképben jelentkezik. Pokolgépek ketyegnek a rák-járvány sújtotta
szürke festékkel leöntött atomkorszakban.

"Ez egy ilyen szerkezet, eltemetünk, elfelejtünk Bye, Bye!
(URH)

Az egyén szintjén mindez döntésbefolyásolási képtelenségben,
depresszióban és végül önelpusztításban jelentkezik.

"Elhárítom a képességeimet" – énekli a Bizottság, az URH énekese pedig
kétségbeesetten kérdezi a hallgatóságtól: "Van itt valaki, aki
boldog?"

Mint már említettem, nincs szó egységes irányzatról az Új Hullám
esetében, inkább csak hasonló gondolatvilágról.Ezen belül számos
különbség van az egyes együttesek stílusa között. Az URH-n kívül
például a Kontroll-csoport a legaktuálisabb; a Vágtázó Ha!ottkémek, a
Punkráció, a Commando, a Neurotic áll viszonylag legközelebb a punkhoz
(dalaik színvonala sem éri el a többi együttesét); a Bizottság a
legironikusabb, amely – saját bevallásuk szerint szabadidô-zenét
játszó – szinte már a l'art pour l'art világában élô és zenél(get)ô
együttes.

"Kis lábasok, kis fazekak, kis tányérok, kis poharak,
Kis villák és kis kanalak,
Kések, kések, hatalmas kések..."
(Bizottság)

A Strand együttesnél viszont a szöveg háttérbe szorul az erôteljes
szólógitár és a ritmusszekció kemény hangzása mögött. A hasonló
hangzás igényes szöveggel párosul viszont az Európa Kiadónál. Bár
újonnan alakult együttes a Tepertô is, gyakorlatilag mégsem tartozik
ehhez az irányzathoz, mert elsôsorban klasszikus rock és jazz-rock
számokat interpretál.

E rövid ismertetô után pedig lássuk a dalszövegeket!

A zene

"Káoszban utazunk, nem pedig zenében."
(Johnny Rotten)

"Mindenki megdöglik vagy lelép
Égetik a zenét
Nem is tudom, mirôl szól?"
(URH)

"A mi zenénk a rock and roll nem lehet."
(Kontroll)

"Ez már rég nem rock and roll!"
(URH)

"John Lennon meghalt,
De én itt vagyok!"
(Punkráció)

"Ez lenne hát az utolsó tangó."
(Kontroll)

A társadalom és a jövô

Pillantsunk vissza az elmúlt két évtizedre – a változás iránya élesen
kirajzolódik.

"Egy világ, tele hátizsákos vándorokkal, Dharma csavargókkal, akik nem
hajlandók elismerni azt, amit általában követelnek, hogy fogyasszák a
termelést s ennélfogva dolgozzanak a fogyasztás kiváltságáért, a sok
vacakért, amit különben nem is akarnak... ez az én nagy hátizsák-
forradalom látomásom..."
(Jack Kerouac 1958)

"Ha ebben a társadalomban nincsen számunkra hely, hát megteremtjük
helyünket a társadalom kívül."
(D. Cohn-Bendit 1968)

Az ötvenes-hatvanas évek romantikus vágyai mára már szertefoszlottak.
A megvalósulatlanság érzése keseruségbe csap át.

"1978-ban lubickolunk a langyos tóban, hejhó!"
(Bródy János 1978)

Jövônk bizonytalan, szorongató, titokzatos:

"A 80-as évek sapkát viselnek"
(Cseh Tamás-Bereményi Géza)

"A modern ipari társadalom magával a képzelettel, a haladás eszközével
is visszaél, és szófacsarásaival az értelmest értelmetlenné, az
értelmetlent viszont értelmessé ferdíti. Az egykor antagonisztikusnak
számító fogalmak – úgymint a mágia és tudomány, élet és halál,
boldogság és boldogtalanság – mind technikai, mind politikai téren
egybeolvadnak. A szépség aligha különböztethetô meg a borzadálytól,
amikor szigorúan titkos nukleáris üzemek és laboratóriumok tetszetôs
környezetu termelôparkként jelennek meg a szemünk elôtt; amikor a
polgári védelem fôhadiszállása luxus atomóvóhelyeket reklámoz...
(Herbert Marcuse; idézi Semlyén István: Modern mítoszok c. könyvében.
Magvetô 1979)

Jóllehet Marcuse fenti szavai más társadalmi közegben hangzottak el,
gondolataira – úgy vélem – nekünk is figyelnünk kell. Annál is inkább,
mert az utóbbi idôben bizonyos értékek devalválódása, válsága a mi
társadalmunkban is észrevehetô.

"Kétezer apró démon táncol
Kétezer rohadt alisten
Kétezer apró szörnyszülött
Egy emberi arc sincsen."
(URH)

"...mást mondanak és mást jelentenek."
(URH)

"Korrupt vagyok és hazudós
Magyar anya szült engemet
Megkeresem a kenyeremet,
Jó fej! Jó fej! Jó fej vagyok."
(Bizottság)

És a Jövô?... Az URH válasza cinikusan kijózanító:

"A zene nem zene, a szöveg nem szöveg,
Senki nem tudja, hogy jön, vagy megy."
(URH)

"A tehetség elvetél, eltemetjük bye, bye
Kiherél egy intézmény, eltemetünk bye, bye
Istenem, hát nem nyertél, eltemetünk bye, bye, bye!
Kis kezek és kis fejek, eltemetnek bye, bye
Önmagad túlélheted, eltemetünk, bye, bye
Ez egy ilyen szerkezet, eltemetünk, elfelejtünk, bye!"
(URH)

"Ez a város prostituált!
Gyulölöm, mikor kielégít."
(URH)

"Mi ez a lötty, amit iszunk?
Emlékeztet valamire.
Igen itt valahogy minden
Valami másnak a helye."
(URH)

"Az a meggyôzôdésem, hogy ez a nemzedék a legtöbbre hivatott ebben a
században." (Miklóska Lajos - Sztárok felelnek, Mozgó Világ 1979/4)

"Biológiai evolúció
Degeneráló amputáció
Rémületes musorok
Mind a kétezer halott"
(URH)

De vajon milyen érzésekkel él ma ez a "legtöbbre hivatott nemzedék"?
És egyáltalán: ez a békében felnôtt ifjúság meg tud-e felelni majd
kora kihívásának? Lesz-e olyan életképes, mint az elôzô nemzedékek?

"Csupa rendes ember, csupa ronda állat
Mind nagyobb egy fejjel, mind különb nálad."
(URH)

"A jövôbôl is elég
Megdöglik, vagy lelép
Ez már rég nem rock and roll."
(URH)

"Születtem Magyarországon
nyolcvankét éves vagyok
fejemben összekeveredtek
a féldecik, s kormányzatok.
Neveltek hazaszeretetre,
hittem az Istenben is
harcoltam két háborúban
túléltem – az Istenbe is!
Fiamból idegbeteg lett,
Nem bírta a váltásokat,
és elnézem az unokámat
látom, hogy gyönge alak.
Hogy lesznek ezek túlélôk?
Valami itt korcsosul:
Kérdezném, hogy száz év múlva
ki tud majd itt magyarul!?"
(Cseh Tamás-Bereményi Géza: Frontátvonulás)

"Ez egy igen-igen kemény, kemény világ!!"
(URH)

A közérzet

"Tessék mindent lenyelni!"
(Bizottság)

"Rám adtak valami ruhát,
Azt mondták, dobjam el a régit."
(URH)

"Van-e élet a földön, a rock and rollon túl?"
(URH)

"Az állatkert elszabadult
Nézd az utcát és néznek téged
Nagy testvéred figyel téged.
Nem vagy még egészen jól."
(URH)

A munkanélküliség mint téma felbukkanása is a korai angol
punkszövegekre emlékeztet.

"Rémes hely, bérelj fel,
Munka nélkül vagyok,
Megbízhatsz bármivel."
(URH)

"Nem öl meg senki, de
Örökre tarkón a kéz.
Rákkeltô lettél,
Gyulölnek, amerre mész."
(URH)

"Árulómmá válnál,
Ha ki nem nyírnálak téged."
(Kontroll)

"Csupa durva jelszó, csupa durva jelkép!"
(URH)

"Az ifjúság eszményeiben, értékrendjében, életmódjában elôforduló
deviancia vagy beszukült praktikusság mindmegannyi figyelmeztetô
tünet, amely most érdeklôdésünk középpontjába került. A valóságban a
fiatalok közt sajnos még több más fenyegetô tünetet is találhatunk.
Ilyen például az itt említett prakticista józanságnak látszólag
ellentmondó felfokozott szenzibilitás – új érzékenységi hullám,
amellyel immár nemcsak... irodalmi alkotásokban találkozhatunk, de az
általános iskolától a katonaságig mindenütt kimutatható."
(Gál Szabó István-Töprengés az ifjúságról, Kritika 1979/10.)

"Kórokozó a vérképed,
Nem vagyunk a térképen."
(URH)

"Mérgezô nôk, mérgezett tudat,
Közvetlen hang, közvetlen életveszély.
Kinek emelhetsz szobrot?
Kinek a nevében beszélj?"
(URH)

"Valamely embercsoport érzelmeinek felkorbácsoltsága adott politikai
körülmények között kiegyenlítheti a számbeli kisebbségbôl adódó
hátrányokat... (Gombár Csaba: Politika – címszavakban 155. l.)

"Agyamban kopasz cenzor ül
Minden szavamra ezer fül
Valaki helyettem gondolkodik
Valaki helyettem távozik.

Ez még nem a halál, ez még nem a halál,
Mindennap újra erre jár.
Ahány arc, annyi félelem,
Elveszett a közérzetem.

Bevettünk minden dumát
Viseljük a dögcédulát
Szavainkat elcseréltük
Morzsáinkat feléltük."
(URH)

Az egyén

"A XVIII. század felszámolta a Vallást,
A XIX. század felszámolta az Istent,
A XX. század felszámolja az Embert."
(Arnold Toynbee)

"Tunj el, tunj el,
Te vagy az igazi bunjel!"
(Kontroll)

"Megnövesztem a körmeimet,
És elfelejtek beszélni."
(URH)

"Nem vagyok én pszichopata,
Nem vagyok én skizofrén
Nem vagyok én depressziós, csak megfojtottam az öcsém
Nem vagyok normális, nem vagyok normális,
Apám sem volt normális."
(Lavina)

A következô dalszövegben az élet tagadása a születés tagadásáig jut
el. Kicsit a schopenhaueri negatív életfilozófiára emlékeztet: a
nemzéssel és a szüléssel csak a halál termelôdik újjá.

"Anyád az ítéletvégrehajtó
Megszült és halálra ítélt.
Anyád és hóhérod; megszült, mert megszülték.
A buntény fô bunrészese apád...
...te mégis ölni, ölni ölelve készülsz,
Ölni, ölni ölelve készülsz."
(Kontroll)

"Szétrombolódik a punk-életérzésben a szerelem szépségébe,
romantikájába vetett hit is. Vagy az ösztönkielégítés szintjére
süllyesztik, vagy mint elérhetetlen beteljesedést tételezik."
(Gyulai László–Lukács János: A gyulölet évei – A punktól az Új
Hullámig, Kritika 1979/7.)

"Az igazi szerelemben nem hiszek,
A mocskos szerelem nem éri meg."
(URH)

"Minden nô sovány vagy kövér."
(Balaton)

"Már megint itt van a szerelem
Már megint izzad a tenyerem
Minek? Minek? Minek?"
(Bizottság)

"Megbolondít engem a szexuális élet
Nem vagyok normális, sokszor én úgy érzem."
(Bizottság)

"Valóban szorongást érzünk és ez a szorongás, mint az unalom, azt
fejezi ki, hogy elvesztettük a kapcsolatunkat a világgal, az
emberekkel, a természettel, mindennel, ami eleven. Nem is tudjuk,
hogyan szálljunk szembe a szorongással, mert minden, amit teszünk,
csak növeli szorongásunkat. Mind több atomfegyvert gyártunk és
kialakítunk egy életstílust, mely egyre szorongóbbá tesz. Egyre
kevésbé vagyunk biztosak magunkban, egyre kevésbé vagyunk önmagunk.
Mind ritkábban mondható ki joggal az "Én vagyok" mondat, mint az
önkifejtés megnyilvánulása."
(Beszélgetés Erich Fromm-mal – Világosság 1980/8-9.)

"Kísérleti állat vagyok, rákot keltenek a bôrömön.
Kísérleti állat vagyok, de a doktort biztos megölöm.
Nem emlékszem honnan jöttem,
Nem tudom, miért velem kezdenek.
Biztos azért választottak,
Mert olyan vagyok, mint az emberek."
(URH)

"Ha meghalok egyszer, maradok az ágyban,
Nem hiszek ám én a mennyországban.
Hisz' itt van nekem a földi paradicsom;
Rendezgetek, aztán eszem, aztán iszom, eszek, iszok, eszek..."
(Bizottság)

"Nincsen semmi remény, eltemetjük bye, bye
Istenem, hát nem nyertél, eltemetünk, bye, bye
Túl korán érkeztél, eltemetünk bye, bye, bye!

Tízig számolok és meghalok,
Idegszervíz jön, vagy megfagyok.
Kevés tett, túl sok beszéd,
Zene helyett rossz mesék. Bye!"
(URH)

Az önmagától elidegenedett, önpusztító emberiség korunk "terméke". Az
ember nemcsak önmagával áll folytonos harcban – amely többek között a
társadalmi rendszerek közötti ellentétekben nyilvánul meg – hanem az
egyre pusztuló természeti környezettel is. Valóban fenyegetônek tunik
Toynbee fenti jóslata.

"Kísérleti ember vagyok, a bôrömön rákot kelt a nap.
A doktorok gúnyolódnak, jólsikerültnek mondanak.
Még egy utolsó ugrás, a sugár úgyis utolér.
Kísérleti példány vagyok, doktor megfizetsz a bôrömért."
(URH)

"Az élet jó, a világ nem!
Ha elmúlik a fiatalságom, mi marad nekem?
Mindent beleadok és belehalok!
Van itt valaki, aki boldog??"
(URH)

"Nem nyerhetek, nem veszthetek
Ha nem leszek, hát nem leszek
Szabadíts meg a gonosztól,
Szabadíts meg a gonosztól!"
(URH)

"A döntésképtelenséggel és a személytelen utak választásával szembeni
életképes alternatíva persze nem alakul ki önmagától, spontán módon.
Ilyen alternatívát a mindennapi gyakorlat: egy valóban demokratikus
közélet jelenthet, amely eredményesen segít kihozni az egyénben
lappangó értékeket, nem hagyja magára a képességeire szabott
társadalmi tevékenységek megkeresésének terhével. Ez abban nyilvánul
meg, hogy egyrészt elvárásokkal lép fel vele szemben, kiépíti
felelôsségérzetét és önmaga iránti igényességét, másrészt orientálóan
támogatja a sikeres önmeghatározásban, a személyiségre méretezett
célrendszer megtalálásában."
(Tütô László: Demokratizmus, kritika, egyén – Kritika 1979/10.)

Bozóki András

„Örülök, hogy nem vagyok ott”
[Interjú Méhes Mariettával]
Forrás: Magyar Narancs 1992. december 23.

/// javított szöveg \\\


Magyar Narancs: Eltuntél a közéletbôl: fölültél a hajóra, az eszkimó
asszony fázott, most is fázik egy kicsit.

Méhes Marietta: Nagyon fázom.

MN: És azután itt vagy Amerikában. Mit csinálsz?

MM: Gyerekeket nevelek.

MN: Hányat?

MM: Kettôt.

MN: És?

MM: Tanulok.

MN: Mit tanulsz?

MM: Illusztrálást, grafikát.

MN: Nem akarsz híres filmszínésznô lenni?

MM: Nem.

MN: Egyáltalán? Álmodban sem?

MM: Rémálmomban sem.

MN: Mindenki arra gondol Pesten, hogy Marietta híres ember volt
otthon. Sok filmben játszott, a központban volt, és akkor itt egy
lakásban gyerekeket nevel.

MM: Ez így van, de azért az ottani élet sem volt annyira a központban.
Ott is egy lakásban voltam, és szerettem volna gyerekeket nevelni.
Csináltam is egy ideig.

MN: De hát azért jön valaki Amerikába, hogy itt legyen filmszínésznô,
otthon megteheti, hogy családot csinál, te otthon voltál, fiúztál, és
itt lett családod.

MM: Hát nem tudom, hogy otthon hogy teheti meg valaki, hogy családot
csinál, hol lakik a családjával, mit ad enni a családjának. Lehet,
hogy híres filmszínésznô, de nem tud kibérelni egy lakást. Ez eléggé
nagy probléma. Vannak emberek, biztos akkor is voltak, akik tudtak
pénzt csinálni, de hogyha nem vagy a pénzcsináló bizniszben, akkor nem
tudom, hogyan lehet családod. Ezt még eddig nem sikerült kitalálnom.

MN: És itt tudsz csinálni pénzt?

MM: Hát dolgozni kell, és akkor az ember pénzt keres, és remélem, hogy
fogok tudni, azért járok iskolába. Professzionálisabban szeretném
csinálni, amit csinálok, ami azt jelenti, hogy szeretnék pénzt keresni
vele.

MN: Lehet, hogy pénzt fogsz keresni vele, de otthon ismertek, lehet,
hogy sokan szerettek is.

MM: Nem tudom, hogy olyan fontos-e, hogy ismerjék az embert. Nekem nem
fontos. Azt észrevettem, hogy sok embernek fontos ez az Andy Warhol-
féle „mindenkinek van tizenöt perce”, és szerintem az egy hihetetlenül
nagy tévedés, lehet hogy valamikor fontos volt, de ez eltunt. Mit
elégít ki benned, ha egy csomó ember ismer. Miért jó?

MN: Hát mert van, aki azt mondja, hogy szomorú, magányos.

MM: Azért, mert nem vagy egy közismert figura, nem biztos, hogy
magányos vagy. Azért, mert egy közismert figura vagy, még lehetsz
magányos, kifejezetten ezek a fajták, például Marilyn Monroe, a
hihetetlenül fölfújt sztárok. Éppen erre gondoltam, hogy van egy
festô, aki még ebbe a generációba tartozott, és sikeres volt annak
idején, most már nyomorék, és otthon van a lakásában. Neki nagyon
fontos, hogy sikeres legyen, és fölhív, hogy írtak róla az újságban,
és nagyon fontos neki, hogyha valakirôl írnak az újságban, akkor az
valaki, aki érdekes. Miért, a legtöbb újság tele van szeméttel. Az
információ legnagyobb része szemét, különösen itt Amerikában. Mindenki
kiadhat egy újságot, akinek van rá pénze. Különbözô trendek vannak,
különbözô dolgokat próbálnak eladni, de ez engem egyáltalán nem
érdekel, kifejezetten visszataszít.

MN: Azt szokták mondani, hogy ha valaki elmegy Magyarországról, akkor
még többre viszi, hogyha nem, akkor azt, hogy nem sikerült neki.

MM: Hát nem tudom. Azt, hogy mi sikerült nekem és mi nem, ezt majd
akkor tudom megmondani, amikor az életemnek vége lesz, egyelôre a
közepénél tartok. Mióta eljöttem Magyarországról, azóta nagyon sokat
tanultam, nagyon megerôsödtem. Van egy családom, van két gyerekem,
akiket nevelek.

MN: Mitôl erôsödtél meg?

MM: Elôször az, hogy eljöttem otthonról, az egy hihetetlen,
felszabadító érzés volt. Még most is hihetetlenül boldog vagyok,
hogyha eszembe jut. Mindig el akartam jönni Magyarországról, soha nem
volt közöm ahhoz, ami ott van, vagy volt, gyerekkorom óta soha nem
éreztem, hogy odatartozom és iszonyúan nyomasztott a légkör, nem
szerettem ott lenni. Sokszor, ha arra gondoltam Magyarországon, hogy
még mindig ott vagyok, teljesen rosszul lettem.

MN: Most politikai légkörre gondolsz?

MM: Te, hát politikai légkörre és általános légkörre, ahogy kimész az
utcára, meg az, hogy mi minden van beleírva a személyi igazolványodba,
mindenki hazudik. Például az, hogy én egy nagy sztár voltam,
idézôjelben; elôször is nem voltam nagy sztár. Aztán az igaz, hogy egy
csomó ember ismert, talán még szeretett is, de semmiféle elismerést
nem kaptam. Sem anyagilag, sem semmiféle értelemben. Arra emlékszem,
hogy amikor ezt az Eszkimót bemutatták, mindenféle emberek kaptak
mindenféle díjakat, én nem. Nem arról van szó, hogy rosszulesett, csak
furcsálltam. Szerintem abban a filmben ha valami jó volt vagy érdekes
volt, az én voltam. Ott volt a zenekar, amit csináltunk, ami szintén
egy olyan nyomorult dolog volt, semmiféle támogatást nem sikerült
senkitôl kapnunk, holott sikeres volt. Például ha itt egy ilyen
sikeres dolog muködik, látják, hogy az embereket érdekli, valamennyire
ôszinte biztos, hogy van valaki, aki ezt finanszírozza. És komolyan
vesznek. Magyarországon mindenki iszonyúan komolyan veszi magát, én
nem vettem magam soha komolyan és engem sem vett senki komolyan. És ez
nem volt jó.

MN: És itt komolyan vesznek?

MM: Ja, itt komolyan vesznek. Nem voltam semmiféle közéleti
szituációban itt, de itt mindenkit komolyan vesznek. Hogyha valaki
lefekszik az utcára, és azt mondja, hogy ô koldus, akkor komolyan
veszik, mindenkinek megvan a méltósága. Nincsen az, mint
Magyarországon, nincsenek hihetetlen, undorító, arisztokrata
beállítású muvészek, tudod, azok, akik kiskirályok, és különbek, mint
a többi ember.

MN: Hát itt, mondjuk, a muvészeknek nincs is olyan státusuk, mint
Magyarországon.

MM: Persze, nincs, mindenkinek meg kell dolgozni azért amit csinál.
Lehet, hogy el tudsz adni valami szemetet, de mindegy, az a te munkád.
Én Magyarországon nagyon nem szerettem lenni, és nagyon örülök, hogy
nem vagyok ott.

MN: Mikor voltál utoljára Magyarországon?

MM: Hát amikor eljöttem, most már lassan nyolc éve.

MN: És ez a nyolc év gyerekneveléssel telt el?

MM: Nem, hát elôször nagyon nehéz volt, az elsô pár év, teljesen
elvesztettem a lábam alól a talajt, föl voltam készülve, hogy minden
meg fog változni, de amíg az ember nincs benne egy helyzetben, nem
tudja, milyen az. Tényleg végig, a végletekig elhagytam magam. A
nulláról kezdtem, meg kellett tanulnom beszélni, meg kellett tanulni
kiismerni magamat, hogy hol vagyok, meg kellett tanulnom, hogy ki
kicsoda, mi micsoda, hogy muködik, és ez beletelt egy jó idôbe. Aztán
elhoztam a kislányomat, aki négy évig Németországban élt, akkor volt
hét és fél éves. Rögtön, fél évvel azután, hogy idejöttem terhes
lettem. Körülbelül az elsô négy év azzal telt, hogy gyerekeket
neveltem. Direkt elhatároztam, hogy velük akarok tölteni minden idôt,
amit csak lehet. Nagyon fontosnak tartom, hogy az ember a gyerekeivel
legyen. Aztán kezdtem körülnézni, hogy mit csináljak magammal. Az nem
mehet, hogy csak bevásárolok, lemegyek a játszótérre. Beletelt egy jó
idôbe, míg rájöttem, hogy rajzolni kell, mert azt tudom csinálni,
mindig is grafikus akartam lenni. A képzômuvészeti gimibe jártam, de a
végére teljesen elment a bátorságom meg a kedvem az egésztôl. Ott volt
körülöttem az a sok nagy muvész. Elkezdhetnék én is muvészkedni, mint
ahogy azt nagyon sokan csinálják, de nem tudnék megélni belôle, és nem
érdekel, azt csináltam Magyarországon. Szóval azt akarom, hogy amit
csinálok, az teljesen kontrollált legyen, és bárhová be tudjak menni,
hogy ezt és ezt csinálom, és el tudjam adni. Magyarországon bármit
csináltam, soha nem voltam igazán benne. Azt mondtam, hogy oké,
énekelek, de soha nem mondtam, hogy énekesnô vagyok. Színészkedtem
ezekben a filmekben, próbáltam olyan jól megcsinálni, ahogy csak
tudtam, de soha nem gondoltam azt, hogy tényleg ehhez értek. Mostanra
már annyi mindent csináltam, amirôl már úgy éreztem, hogy igazából nem
értek hozzá, hogy egyszeruen muszáj, hogy valamit igazán tudjak. Csak
akkor tudom elmondani, ha igazán elhiszem magamnak. Tudom egyébként,
hogy ez egy ilyen perfekcionista dolog, és a legtöbb ember csinál egy
csomó olyan dolgot, amihez nem igazán ért, és mégis teljesen biztosak
magukban. Énnekem nagyon fontos dolog, hogy igaz legyen minden.

MN: És itt igazabb? Miben igazabb minden? Miért más ez?

MM: Itt van az emberekben ilyen morális tartás. Egyébként minél
nyugatabbra jössz Magyarországról, ezt annál inkább lehet érezni. Ott
annyira meg vannak nyomorítva az emberek. Ide-oda hazudni, hol a
töröknek kellett hazudni, hol a németnek, hol az orosznak, mindenki
mindig hazudik, ez egy életformává vált. Itt az embereknek például
nincs igazolványuk, bemész valahova, kérdeznek tôled valamit, mi az
anyád neve, nem is kérdeznek ilyesmit, de ha mondasz valamit, akkor
elhiszik. És ha biztosak akarnak abban lenni, hogy igazat mondasz,
akkor kérik, hogy esküdjél meg. Megesküszöl. És nem hazudnak az
embernek. És ez minden szinten így van. Ezt azért nem nehéz belátni,
hogy miért hazudjon az ember. Ki akar hazugsággal eltölteni egy
életet, vagy miért. Ezt például iszonyúnak tartom Magyarországon. És
nem is muködik. Csak egy ideig lehet csinálni dolgokat.

MN: És nincs senki sem, aki hiányzik Magyarországról, egy ember?

MM: Sok ember hiányzott, fôleg, amikor eljöttem, de hát egy idô után
az embernek már nem hiányzik, mert új életed van. Nagyon szívesen, és
nagyon szeretnék találkozni emberekkel, mit tudom én, szívesen
festenék a Zuzuval (Méhes Lóránd) együtt egy pár hétig, valami jó
helyen Magyarországon vagy bárhol. Különbözô emberekkel, a filmezés,
az nem hiányzik. Azaz, ha lenne egy jó dolog, szívesen részt vennék
benne, de nem szeretem, sok ember van, nyüzsgés, nem szeretem az
ilyesmit, sok léhutô kavarog. Nem akarok különösebben Magyarországra
menni. Elôször is olyan messze van, hogyha az ember egy akkora útra
megy, akkor miért pont Magyarországra menjen. Csomószor az volt, hogy
miért nem megyek Magyarországra, és akkor elmegyek Baliba vagy
Mexikóba, vagy Dél-Amerikába, ott még soha nem voltam. Egyébként
nyilván eljön az az idô, amikor el fogok menni Magyarországra, és nem
tudom, lehet, hogy csinálok ott valamit. De nem hiszem, szóval nem úgy
tunik, hogy különösebben hiányoznék ott bárkinek, szóval nem érzem
azt, hogy bárki, bármit akarna velem. Nekem ott semmi dolgom sincs.

MN: És itt mi van?

MM: Hát itt élek.

MN: Mi lesz?

MM: Hát festek, dolgozom, rajzolok, nevelem a gyerekeimet. Szeretnék
utazni minél többet, utazom. Nem tudom, mibôl áll egy ember élete. Te
mit csinálsz?


Wahorn András

Hazai zenei dokumentációk a nyolcvanas évekbôl/rôl
Forrás: Második Látás 10, 1992. november, 16-18. o.

///javított szöveg\\\


o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o


(Ez az írás az 1990-es év folyamán készült -- már akkor sem
nosztalgia gyanánt. Mai szellemiségemnek azonban egyáltalán nem
tükre, hogy úgy mondjam, inkább a múltam része. Az ok, ami miatt
most mégis közlésre kerül, az a mai hazai underground élet
milyensége, mellyel szemben még egy már nem vállalt mentalitású
zeneiség is óriási értéket képvisel.)


Az 1978-86 között tartó idôszak Magyarországon annyiban lehet
jelentôs, hogy egy fiatal generáció általános csömörét kifejezésre
tudta juttatni -- egyéni formában --, néhány esetben muvészetté
tudta emelni.

Ha mindez a világ bármely más részén történik így, seregnyi film,
hanglemez és könyv születik az események erényeit hirdetve. Itthon
minderrôl kallódó újságcikkek, néhány videófelvétel és film beszél.
A korszakról "államilag" csak két nagyjátékfilm (Xantus János:
Eszkimó asszony fázik -- Trabant; Sós Mária: Városbújócska -- Európa
Kiadó), egyetlen videófilm (Bódy Gábor: Extázis 1980-tól --
Bizottság, VHK) és két másik közvetve kapcsolódó játékfilm (Ács
Miklós: Sôn és Grósz; Müller Péter: Ex-Kódex) készült, mely
említésre méltó lehet.

A korszak egyéniségei és csoportjai kapcsán utólag készített és
kiadott lemezek a döntô üzleti szándékok következtében hiányzó
hiteles átélés miatt véleményem szerint nem tartoznak a hiteles
dokumentációk közé.

Sajátos módon így ezzel az idôszakkal kapcsolatban csak a különbözô
stúdió- és magán-hangfelvételek azok, melyek reális képet tudnak
nyújtani, s bármilyen kis hangulatot is vissza tudnak adni. E
"maszek" felvételek legjobbjait tekintenénk most át, szinte csak
felsorolásszeruen.

Az elôzmények, az "elôdök" kutatgatása közben manapság -- szinte
meggyôzôdés nélkül -- a Kex és a Spions nevét emlegetik
leggyakrabhan. Valóban a KEX volt az a zenekar mely nem annyira
zenéjével, mint megnyilvánulásaival, szöveg- és hangulatvilágával
nagyon korán vetített elôre egyfajta elkövetkezendô megszólalást,
zenei stílust. A rádió öt dalukat ôrzi szalagon, ebbôl kettô
kislemezen is megjelent. Ezeken kívül azonban ismerünk még több,
kezdetleges technikával rögzített koncertfelvételt, úgyhogy minden
érdeklôdônek érdemes keresgetni.

Az igazi "ôs" persze a SPIONS; hatása tagadhatatlan. Egy 1978-as
próba 60 perces felvételeit többen is birtokolják.

A önkifejezés fontosságának tudatosítása azonban az URH megjelenése
után válik tendenciává. Az URH tudomásunk szerint 1980
szeptemberétôl létezett több fellépéssel, de 1981. március 29-én már
"búcsúkoncertet" is adtak. A Kassák Klubban készített 90 perces
felvétel sokak számára nagy kincs lehet. Ezt követôen fontos még a
82-es Bp.-i 30 perces demó elkészítése, az I. Avantgarde fesztiválon
lebonyolított nosztalgia koncert, vagy az ezt követô
fellépéssorozatból származó 85-ös, IX. hó 23-ai 120 perces buli
(Kinizsi udvar).

A KONTROLL CSOPORT 1980 Szilveszterén debütált kb. 30 perces
musorral, Pomázon. Kiemelkedô az 1982-es filmgyári (45 perc) és az
1983-as budapesti (90 perc) stúdiófelvétel. Búcsúkoncertjük 1983
májusában volt az Ikarus Muvelôdési Központban, két alkalommal.
Ezeket 180 percben ôrzi egy-egy kazetta.

Az EURÓPA KIADÓ talán a legkedveltebb zenekar, s szövegeik
mindenesetre a legmeghatározóbb szerepuek voltak. 1981. IX. 3-án
volt elsô koncertjük a Kassák Klubban, mintegy 45 percnyi anyaggal.
Legjobbak talán az 1982-es (60 perc) és az 1984-es (65 perc) demók,
de felejthetetlen az 1983. XII. hó 30-ai "búcsúkoncert" (165 perc),
majd az 1985 január elsejei, Katona József Színház-beli fellépés (90
perc). A lemezekrôl is tudunk, a Popzenét még esetleg szerettük is,
a másodikat azonban, remélem, mindenki elfelejtette.

A kuriózumok közé tartozik az E.K. és a Kontroll "Eurókontroll"
néven szervezett közös musora (1985. XII. 3., PeCsa, 45 perc), ahol
mindkét zenekar dalait közösen játszották.

A BALATON és a TRABANT zenekarok nevei szorosan összeforrottak. A
Trabant volt az, mely fôként (csak) stúdiófelvételeket készített és
számomra mindenki közül a legtöbbet jelentette -- hazai szinten.
Bohémséget, tréfát, mély és szép költészetet csodálatos nôi
naivitással és kiváló minimalista zeneiséggel. A Balaton saját
szerzeményeken kívül sokat játszott a Trabanttól, s a közös zenészek
mellett egybefonódásuknak fôként ez az oka. Leginkább a Trabant 1983
március elsején felvett stúdiófelvétele (90 perc) és a Méhes
Marietta elutazása elôtti, 1984. III. 31-ei, 80 perces fellépés
emlékezetes számomra -- szalagról. A Balaton az Európa Kiadó elôtti
1987. III. 6-ai, szegedi felvétellel (40 perc) kedves, önállóan
pedig az 1981. X. 31-ei, Közgáz-belivel. Nagyon nagy élményt nyújt
még a Balaton Európa Kiadó és Sex-e-pil tagokkal közösen adott 1986-
os, II. 15-ei koncertje (120 perc). A Trabant dalokat a Ráday-
klubban ekkor Lukin Katalin énekelte, akinek hangfekvése különösen
megegyezik Mariettáéval.

A VÁGTÁZÓ HALOTTKÉMEK szinte csak kortársként tartozik az említett
zenekarokhoz. Ellenben úgy tudjuk, hogy Grandpierre Attila már 1978-
tól minden koncertjüket rögzítteti, s ez bizonyára sok gyujtôt
érintene.

A BIZOTTSÁG "tánczenekar" szintén teljesen más underground színfolt,
s két lemez elkészítésének lehetôségéhez is jutott. Zenei humoruk
egyedülálló volt. Már 1979-tôl ismerünk tôlük felvételeket, s
kezdetlegességük ellenére ezek is nagyon élvezetesek. Az 1982. IV.
11-ei, Közgázon készült felvételük (70 perc) tetszik még az ismertek
közül nagyon, valamint az 1986-os, III. 17-ei 120 perces
"nosztalgiakoncert".

Az említett meghatározó szerepu együttesek azonban rövidesen
feloszlottak, bár ezzel a dolgoknak csak "szupergrup-szerusége"
szunt meg. A meghatározó egyéniségek tovább alkottak, s
elképzeléseiket más zenekarokba vitték tovább.

ÁGI ÉS A FIÚK. Bárdos Deák Ágnes (ex-Kontroll) kezdetben a Müller
Péter által szervezett Sziámiban lépett fel. Az 1984. V. 13-ai elsô
Sziámi fellépéstôl (Kassák-klub, 90 perc) egészen az év végéig.
1985. IX. 12-én azonban Ági és a Fiúk néven már második koncertjét
adta a Ráday-klubban (80 perc), s kisebb megszakításokkal egészen
1988 Karácsonyáig hallhattunk róla. Ági legjobb koncertjei közé
tartozik az 1986. III. 15-ei (!), mikor régi Sziámi dalokat is
játszott (80 perc).

SZIÁMI-SZIÁMI. Bárdos Ágnes kiválása után a Sziámi 1985. I. 12-én
már Tarján Gyöngyivel lépett fel a Ráday-ban (120 perc). Ezt
követôen emlékezetes még a professzionális PeCsa-beli szereplés
1986. II. 4-én (135 perc), és a legjobb magyar demók egyike a
törökbálinti stúdióban felvett 1986-os (120 perc). Fontos lehet még
a Sziámi és a Szexuális dolgok zenekara néven adott koncert az
Almássy-téren, 1987 május 2-án (90 perc). Késôbb Müller Péter "nagy
ember" lett...

KAMPEC DOLORES. Ennek a roppant jelentékeny, kimagaslóan egyéni
zenekarnak csak az 1986-os, 40 perces budapesti stúdiófelvételét
említenénk meg, mely az elsô nagylemezük anyagának nagy részét
tartalmazza. Mind emberileg, mind zeneileg mindig nagyon szimpatikus
volt, amit csináltak, így sajnáljuk, hogy itthon keveset látni ôket
színpadon.

BALKÁN (FU)TOURIST. 1984-tôl kisebb-nagyobb rendszerességgel
léteznek, lemezük elkészítésén kívül talán az 1986-os év volt
számukra a legtermékenyebb. 1986. II. 1. Ráday-klub (80 perc), 1985.
XI. 29. Almássy tér (80 perc).

A Bizottság utódzenekarait nemigen lehet a rendszerességgel és
folytonossággal jellemezni -- sokszor mérvadósággal sem. Talán a
DOJÓ OTTHON és az INKASZÁMTAN emlékezetes a HÚS mellett (egykor NÉPI
SZÜRKÜLET), mely 1985-ben 40 perces demót is készített. Ef Zámbó
HAPPY (DEAD) BAND-jének erényei azonban, természetesen, meg sem
kérdôjelezhetôek. Humorral és ötlettel teli zenéjével mindenkit
szórakoztatni tud, s mindemellett nagyon muzikális zenészeket
szervez maga mellé. Többen ismerhetik a tavaly megjelentetett
musoros kazettáját, de talán kevesebben az 1985-ös, XII. 3-ai PeCsa-
beli 45 perces felvételt, a nagyjából egyenrangú fellépések közül.

Waszlavik László alkotásai különös színfoltok egészen a Beatrice
utáni Backing Group-on át, a CSIGA-BIGÁ-n keresztül (1983. II. 4.,
Józsefváros, 45 perc) a GAZEMBER PETÔFI VELOREX-ig, melyet "magán-
stúdiójában" készült felvételek jellemezhetnek inkább, mint a
zeneileg élvezhetetlen fellépések.

SEX-E-PIL. Az egykori ETA-, Sikátor- és Zombie-tagokból szervezett
zenekar 1984 március 23-tól koncertezett és idôvel egy nagyon jó LP-
t jelentetett meg. Emlékezetes fellépések: 1985. VI. 29., Ráday-
klub, 100 perc (Ági énekével); 1986. III. 22., Almássy tér, 160 perc
("búcsú"); 1988. XII. 26., Fekete Lyuk (Hegyivel az utolsó). A Sex-
e-pil valódi története eddig tartott igazán...

A "hosszútávfutók magányosságához" sorolhatnánk a következô
felvételeket, ha nem lennének olyan jó munkák/fellépések, mint
amilyenek valójában: ART DECO, 1984. XII. 8., PeCsa (45 perc); BP.
SERVICE, 1984, Dán Rádió (10 perc); EMBERSPORT, 1985. XII. 3., PeCsa
(45 perc); KÉZI CHOPIN, 1986, Bp., demo (60 perc); MILLENIUMI
FÖLDALATTI VASÚTVONAL, 1986, Bp., demo (60 perc); MUVIRÁG, 1983,
demo (20 perc); NEOPRIMITÍV, 1987. április, Ráday-klub (90 perc);
NEUROTIC, 1982. V. 23, Ikarus (35 perc); ORKESZTRA LUNA, 1986. V.
25., Lágymányosi Közösségi Ház (80 perc); PG CSOPORT, 1989,
Debrecen, demo (60 perc); SPENÓT, 1983, Bp., demo (30 perc); PÁL
UTCAI FIÚK, 1985, Bp., demo (20 perc); HUCKLEBERRY, 1988, Bp., demo
(80 perc); TOPÓ NEUROCK TÁRSULAT, 1988, demo (20 perc).

A "mufaj" korabeli szorult helyzetébôl fakadóan a fesztiválok nem
voltak túl jellemzôek. Néhányat azonban meg kell említenünk: 1982.
VIII. 8., Balatonfüred, Újhullámos Fesztivál -- innen kiemelkedô a
ROLLS FRAKCIÓ (60 perc), a SIKÁTOR (25 perc) és az ÁRNYÉKSZÉK
(Bizottság, Neoprimitív, Nagy Feró ill. Rolls tagokból, 25 perc)
fellépése. Említésre szorul [sic!] még a két Avantgarde Fesztivál.
Az elsô (Balaton, Embersport, Európa Kiadó, Kampec Dolores, Mókus
Ôrs, Sziámi, URH, VHK) 1985. IV. 21-én, a másik (Ági, Balaton,
Balkán, Dr. Újhajnal, ef Zámbó, Kampec, Zombie, II. Musor,
Milleniumi, Neurotic, Orkesztra Luna, Sziámi) pedig 1986. V. 17-én
került megrendezésre, mindkettô a budapesti Kinizsi udvarban.

A punkzene már kicsit rázósabb ügy, úgy gondoljuk, még az
"alternatív"-zenei élettel szemben sem beszélhetünk igényes
punkzenei életrôl. Kiemelkedô "események" azonban persze voltak,
lássuk végül ezeket: AGYDAGANAT, 1982, Veszprém-Pécs-Nyíregyháza;
AURÓRA, 1981, Gyôrszentiván-Gyôr; ELHÁRÍTÁS, 1982, Bp., Ikarusz;
HERPESZ, 1982, Bp., demo; INVÁZIÓ, 1982, Bp., Ikarusz; MODELLS,
1982-83, Bp.; ETA, 1982, demo, 1983, Bp. Postás Muv. Ház (búcsú);
KRETENS, 1984, 1985, 1988, 1990, demók; 88-AS CSOPORT, 1985, Szeged,
demo; BIZTONSÁGI TANÁCS, 1986, demo, Eger; TROTTEL, 1986, 1987
demók; QSS, 1985, 1987, 1988, stúdiók; BARÁTSÁG KÔOLAJVEZETÉK, 1987.
X. 31., Bp., stúdió; 1982 ôsze, Veszprém, Punk-fesztivál; 1982, Dóc,
Punk-fesztivál; 1983, Bp., Mozaik Klub, Punk-fesztivál; 1985, Paks,
Totál 85 punk-fesztivál; l987, Süttô, Totál 87 punk-fesztivál; 1988,
Fekete Lyuk, Totál 88 punk-fesztivál.

Az utólagos elismerés értelmében írásunk olyanok produkcióit is
tartalmazza, akik utólag valamilyen módon már lejáratták magukat
elôttünk.

LA LA LA [Horváth Róbert] -- ABBÉ -- SWYNK

(Egy cím az érdeklôdôknek. Bélyeges válaszborítékkal:
Jank Endre, 8400, Ajka, Móra Ferenc u. 4. fszt. l0.)

Punk? Avantgarde? Undeground? Új Hullám?
Forrás: Rock évkönyv 1981, 120-129. o.

/// betuhu szöveg \\\

o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o

"Imádom ezt a punkos dolgot. Tiszta. Viszont nem rajongok a magukat
tönkretevô emberekért."
(John Lennon – részlet az utolsó interjúból)


A hetvenes évek második felére a hazai beatmozgalom egykor oly viharos
tengere is mocsarasadó állóvízzé szelídült. A a Piramis-kísérlet
csupán egy fodrokat vetô kô volt, a Som-csoport különbözô okok miatt
nem volt képes felvállalni, kielégíteni a nyakába szakadó sokféle-
fajta igényt. Hirtelen mindenki ôszinte, kôkemény rockot akart
játszani, s az igazmondás álarcában kóklerok serege árasztotta
(árasztja) el a színpadokat. Néhányan azonban igazi értékeket
produkáltak. Sajnos, s ez ma már szinte bizonyos, legtöbb alkotásukat,
akárcsak a ma már legendás Kex vagy Syrius legjobb zenéit, csak néhány
foszló magnószalag ôrzi majd.

A magyar punk 1977-ben kezdôdött. A hazai sajtó még a nyugati
bulvársajtó leegyszerusítô jelentéseit szajkózta. "Agresszív ôrültség,
primitívség, 2-3 akkord a gitárokon, zöld, sárga haj, biztosítótu,
vécélánccal. Ocsmány és undorító." Aki venné a fáradságot, s
visszalapozna 62-es, 63-as újságokig, lényegében ugyanezt olvashatná:
"Gombafeju vademberek. Visszamegyünk a fára? Yeah-t üvöltô
orángutánok, nyívó elektromos gitárok." Annak idején a Beatles sem
váltott ki nálunk elismerést. Sôt. Óvták tôle az ifjúságot.

A punk szó – bár etimológiailag természetesen megfejthetô, lényegében
éppen úgy nem jelent semmit, mint a beat, vagy a rock. A határok
elmosódnak, s az erôltetett különbségtevésnek nincs értelme. Mert
ugyan mihez juthatnánk közelebb, ha mondjuk így utólag a Woodstockban
fellépô Peter, Paul and Maryt a folk-beatbe, a Ten Years Aftert meg a
rockba sorolnánk... Nem ez a lényeg.

A punk – tegyük félre a külsôségeket, hiszen a korai évek megértéséhez
sem a gombafejen keresztül vezetett az út – elsôsorban megújulást
jelent(ett). S megújulni csak ott szükséges, érdemes, ahol a régi
értékek már megérettek a pusztulásra. A punk, legalábbis a kezdet
kezdetén maga is csak jelezte, kifejezte ezt a válságot. A gyengék
belepusztultak vagy leragadtak, a legjobbak a sokszor totális tagadás
után új értékek után néztek.


Beatrice

Különös tréfa, s talán nem is a sorsé, hogy az elsô zenekar
Magyarországon, amelyik zenében, késôbb szövegben is fölvállalta a
hetvenes évek végének reneszánszát – mondhatjuk akár punknak is –
mindaddig csupán egy országos diszkósikert mondhatott magáénak. A
Beatrice legénysége 1978 nyarán, amikor bôrruhába bújva, punkosra
mázolva, elôször játszott jól-rosszul Ramones és Sex Pistols számokat,
még minden bizonnyal nem gondolt többre, mint a legújabb divathullám
mielôbbi lemásolására. Még a sikerre olyannyira áhítozó zenészeket is
meglepte a produkcióra "ráharapók" néhány hónap alatt több ezresre
duzzadt serege. A robbanó, taglózó zene, a néhol nyers, de valamit
mindenképpen mondani, visszaadni, kifejezni akaró szöveg megdöbbentô
hamar talált értô fülekre. A punk címke azonban átkos bélyegnek
bizonyult.

A Beatrice külvárosi nyíltságára elsôként fiatalságunk marginális
rétegei nyitottak fület. Bomló családokban élô, a törvénnyel már
kisebb összeütközésbe került, az állami gondozást, intézeteket már
megkóstolt, rossz lakásviszonyok között, szülôkkel egy szobában
felnövekvôk. Ôk szerencsére nem a többség, de sokan csapódtak hozzájuk
a konszolidált körülmények között élôk, de otthon csak anyagi javakat
kapók közül is. A felnôttek hamisnak ítélt, sokértelmu világa helyett
a dolgok kimondására, fekete-fehér igazságokra vágyó tizenévesek. A
Beatrice akarva, akaratlanul fölvállalta, kifejezte ezt az életérzést.
Visszatükrözte azt a látószöget, ahonnan nézve egy árnyalt
világnézettel, gondolkozásmóddal magától értetôdôen nem rendelkezô
tinédzser akár kitaszítottnak is érezheti magát. De a Rice egyben
módosítani, helyesebb irányba is próbálta fordítani ezt a látószöget.
S mindezekért sok régi Kex és Syrius rajongó is sokra tartotta a
zenekart.

Az odamondogató szövegek, az idegszaggató zene, a rajongók tömegének
nem éppen szalonképes kemény magja sok külsô szemlélôt eleve
elidegenített a Beatricétôl. A banda egykoncertes zenekarrá vált, a
kultúrházigazgatók egy fellépés után, kasszasiker ide vagy oda,
hallani sem akartak röbbé róluk.

Pedig a Rice sohasem buzdított durvaságra, inkább csitítani, kordában
tartani igyekezett az elemi ritmusoktól könnyen lázba jövô süldô lány
és suhanc sereget. Csupán tükröt tartott eléjük. S ebben a tükörben
nemcsak ôk, de az idôsebb, hosszú évek óta életérzéseket pontosan
kifejezô, jobb értelemben aktuális "ifjúsági zenére" vágyók is
megláthatták magukat.

Minden mást bizonyítson inkább a zenekar néhány talán kevéssé ismert
dalszövege:

"Üres jelszavakkal löktél a sorba
s én üres jelszavakat írtam házfalakra.
Tetszett a dili, jó ez a hecc,
de kiszállni tudom nem lehet
zseniálisan ki van ez találva"
(Északon, nyugaton, délen, keleten)

"Apáim útját járom a taposómalomban
a szemem be van kötve, jön az utolsó kanyar
Ne kapálózz haver, jó vonatra szálltál,
elkapott a daráló foga, megszülettél, meghalsz,
de légy büszke, buta te buta
mert életed jól zsírozott futószalag"
(Elkapott a gépszíj)

"Még ha a legjobb szándék is vezet
hibát azért elkövethetek nem?
Miért van oly sok gond velem
ôszintén felelni nem merek,
s lehet, hogy az úton majd egyedül megyek
csúfos véget ér történetem
azért bátran kijelenthetem
sarokba szorított kis nyuszi vagyok"
(Topis bluz)

"Nem félek én, ha van még remény,
hogy elvégezzem a küldetésem
fölállok én, bár erôm kevés,
de nem csaphatom be önmagam
csak azért teszem, hogy el ne felejtsd
kell, hogy értsd a lényeget
NEM MINDIG A VESZTES A GYENGÉBB"
(Párbaj)

"A HOLD csillan a párnámon, huvös, mint a vas
kedvesemet várom az acél 8.20-ast
egy volt csak nem kell több, a remény rég kihúnyt
cet vagyok a fövenyen és nincs már visszaút"
(Meditáció II.)

A Beatrice hároméves periférikus lét, s már-már mitizált kívülállás
után – legalábbis így látszott – 1980 nyarán révbe érkezett. Országos
ORI turnéra indulhattak az Omega és az LGT egyenrangú partnereként.
Arról már csak Presser Gábor és Benkô László tudna beszélni, miféle
eszközökkel tudták elérni, hogy az általuk nagyra tartott banda velük
játszhasson.

A koncertsorozat után, bár annak tervezett folytatására az ország
legnagyobb sportcsarnokaiban már nem kerülhetett sor, mégis simán ment
minden. Fellépések követték egymást, még két nagylemez terve is
fölmerült. De amit a két nagyhatalom-zenekarnak egy turné erejéig
sikerült elérnie, az a lényegen nem változtathatott. A Rice nyers
modora, nem éppen diplomatikus megnyilvánulásai sokak számára
emészthetetlennek bizonyultak. Végül már annyi rossz hír, elôítélet
tapadt hozzájuk, hogy egyetlen fellépési lehetôségük sem maradt. Bár
kiváló képességu szólógitárosuk, Lugossy László Dinamitba igazolását
még kiheverte a zenekar, sôt Vedres Józsefnek, a Rice egykori
technikusának nemcsak pótolnia sikerült ôt, a kapuk egyre szorosabbra
zárultak. S 1981. augusztus 22-én, amikor már a hajógyári
szuperkoncerten sem léphettek föl, a zenekar hivatalosan is
föloszlott.

A rengeteg koronás B betu azonban mégsem veszti értelmét a házak
oldalán, s az iskolapadokba vésve. E könyv nyomdába adásáig Nagy
Ferenc már több koncertet is adott csapata élén, Backing néven,
lényegében a régi legénységgel. (Csak a zeneszerzô Miklóska Lajos
vonult vissza pihenni, feltöltôdni.) Méghozzá olyan helyeken léptek
föl, ahová azelôtt a Beatricét be sem engedték volna. (Például a
Csepeli Ifjúsági Parkban vagy a Közgáz klubban.) A Rolls
legénységével, akiknek figye!emre méltó dalai szorosan kötôdnek a Rice
világához, Molnár Györggyel és Deák "Bill" Gyulával a beat aranykorát
idézô hangulatú koncerteket adtak. S a névváltozás taktikai húzása
segítségével, talán a Backing-Beatrice eddigi legértékesebb alkotása,
az Európa-szvit is többekhez eljuthat végre.

"Hé te bolond! Ébredj fel!
Nem jelzi márványtábla nevedet
az út szélén, egy mérföldkôre azért is
fölírom magamat." (Európa)


Bizottság

A Bizottság, eme avantgarde tánczenekar, ha mindenáron hasonlatot kéne
keresnünk, Frank Zappára emlékeztethet. Öngúny és a közönség
provokálása, halálos komoly játszadozás a hangszerekkel, happening
elemek és kôkemény rock-panelok,kipingálva blöff-színekkel, meglepôen
eredeti zenei ötletek, csavaros, nevettetô szövegfordulatok,
közérthetôség és mélyintellektualizmus – íme a Bizottság koktél.

Öt fiatalember (plusz két leányzó) túl már a harmadik x-en – a magyar
képzômuvészet már-már beteljesült ígéretei, híve a rockmuzsika
önkifejezési lehetôségeiben, zenekart alapít. Elôbb csak maguk kedvére
nyuvik a hangszereket, aztán az emlékezetes 1980-as "fekete-bárány"
koncerten, a Beatrice és a Hobo Blues Band társaságában aratnak
elôször nagy nyilvánosság elôtt meglepô sikert. Attól kezdve bejárnak
egyetemi klubokat,vidéken is turnéznak, sok kultúrház színpadán
vitézkednek.

Ahogy a Beatrice címkéje a punk, az övék az avantgarde lett. Jelzi eme
meghatározások viszonylagosságát, sôt nemegyszer értelmetlenségét,
hogy a két zenekar többször adott közös koncerteket, úgy is, hogy
együtt énekelték, zenélték egymás dalait.

A skatulyákat elsôsorban a dolgok leegyszerusítésére törekvô, a zenét
erôltetetten rendszerezni próbáló újságírók agyalják ki. Súgnak persze
a reklámszakemberek, hiszen az ifjúsági zenei produktum izgalmasabbnak
látszhat, ha valamiféle kategoriális áruvédjegy kapcsolódik hozzá. Az
ilyesfajta ideologizálás révén azonban nem juthatunk el egyenes úton
buktatók nélkül a beat, pop, rock, punk, új hullám lényegéhez.

Mert ennek a körülbelül két évtizedes zenének a legfôbb lényege egy: a
naprakészség. Életérzések, hangulatok, a nap kifejezése. Akárcsak az
írott mufajban a jó újságé. Az olyané, amelyik buszon, utcán, s uram
bocsá még az illemhelyen is olvasható. Jelez, figyelmeztet,
szórakoztat, s anélkül, hogy különösebb elmélyülést igényelne, még el
is igazít egy kicsit. Persze csak akkor, ha a zene és a szöveg
egyenrangú, harmonikusan illeszkedô, s ha az aktualitás nem rossz
értelmu pol-beatkedés.

A Bizottság eredetisége a sokszor hajmeresztô, szájat fülig szaladtató
zenei ötletek mellett, melyekkel megspékeltek egy ôskemény rock-
alapot, a szövegek csavaros fordulataiban, csiklandozó kínrímeiben
rejlik.

Az avantgarde (elôôrs) jelzô annyiban jogos, hogy idehaza a Bizottság
próbált elôször (a Kex kísérleteit leszámítva) szerves egységbe vonni
rockot, színházi elemeket, happeninget és egy csipetnyi kabarét.


URH, Kontroll, Balaton

Összefoglaló tanulmányfélét mindeddig csak a külföldi szaksajtóban,
elsôként a New Musical Express 1981. január 17-i számában olvashattunk
a honi, új ízek kikeverésével próbálkozó ifjú zenekarokról.

E bandák jellegzetessége s megkülönböztetôje is egyben a New Wave
formai újdonságait lekoppintó, de tartalmi újdonságra nem törekvô
együttesektôl, hogy amatôrök a szó legjobb értelmében, s eszük ágában
sincs a muzsikából megélni. Emlékeztetnek a beat hôskorára, amikor
mindenki gitárt ragadott, s a divatláz mögött fölsejlett egy új
önkifejezési mód lehetôsége. Egy nemzedék szólalt meg a dalokban, s
teremtett magának szokatlanul hamar, szinte egy új kultúrát.

Az ôs új hullám kifulladása egy nemzedék kifáradása is volt. A Szombat
esti láz együgyusége, a diszkó kábítószere s egy újabb generáció
kellett ahhoz, hogy idehaza is elkezdôdhessen valami más. A valami új
– hagyjuk a ritmusképleteket – lényegében visszatérés a régi
legnemesebb részeihez. Zene a zene öröméért, nem túl míves, de nem is
semmitmondó, gyakran az élôbeszédre emlékeztetô szövegek. A rock
leghagyományosabb hangszerei, de skiffle szerszámok, fésuk
selyempapírban, konzervdobozok, lábasok, fedôk.

S lám, ha valaki nem könnyu megélhetési formának képzeli a zenélést,
némi tehetséggel nyomban figyelemreméltó alkotást szülhet, s a csinált
daloktól megcsömörlöttek szinte tódulnak a produkcióhoz.

Ebben a kategóriában feltétlen említést érdemel az URH, a Kontroll és
a Balaton. Vannak még rajtuk kívül is néhányan. Az agyoncsirizezett
budapesti házfalak sok-sok kézzel írt plakát foszlányát ôrzik. A
többiekre azonban csak egy gyors, s nem is teljes névsorolvasás
erejéig jut hely: Stressz, Szimulátor, Gürtz, Kônigh és cirkusza, V.
Deficit, Licit, Vendetta, Spenót, Médium, Elipszis, Petting, Orgazmus
stb.

Sokfélét próbálnak ezek a csoportok, de közös jellemzôjük az
öntevékenység, egy új önkifejezés lehetôségeinek keresése. Akad köztük
csupán a punk külsôségeivel operáló, bár értékeket fölvillantó
zenekar, de olyan is, amely már most komoly reményekre jogosít.

Érdekes: a tizenévesek vagy a húszas éveik elején járók gyakran
szövetkeznek egy-egy idôsebb taggal, úgy harminc körül. A személyi
igazolványok foglalkozás rovatai is változatosabb képet mutatnak, mint
a beat hôskorában, amikor fôként egyetemisták vagy az egyetemmel
kacérkodók alakítottak zenekarokat. Most éppúgy megtalálható a
bandákban állatkerti gondozó, gyári munkás, földmérô, segédmunkás,
mint építômérnök, újságíró, sôt végzôs filmrendezô. Ezekben a
zenekarokban nem jólkeresô papák "menedzselik" rockról álmodó
csemetéiket. Összebütykölt erôsítôk, egyszerubb hangzások, de...

Az URH-t például az említett NME cikk Kelet-Európa legizgalmasabb
zenekarának nevezte. Az angol újságíró az akkor még csupán féléves
zenekarról szinte lelkendezve írt (1981 januárjában). Ôrületes
gitárjátékot, csodálatos vokált emlegetett. S ehhez mi még
hozzátehetjük a szövegeket dicsérô véleményünket is. Pontosság a
kifejezett gondolatokban, mégis rockos mondatfuzés, mindeddig
meghódíthatatlannak látszó témák.

Az URH (Ultra Rock Hírügynökség) alkalmi zenekarnak szervezôdött 1980
augusztusában. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Pszichiátriai
Klinikájának munkaterápiás részlegében akartak muzsikálni egy majdani
klub javára. A csapat néhány tagja munkája – pszichológus is akad
köztük –, mások az intézetben kezelt fiatalkorú narkomán barátjuk,
ismerôsük révén kötôdtek ide.

Sajnos ostoba rémhírek miatt (például elterjedt, hogy az URH – Ultra
Radikális Hivatalt jelent) köröttük is valamiféle misztikus
törvényenkívüliség köde képzôdött.

A zenekar 1981 közepén hirtelen leállt. Elterjedt a pletyka –
feloszlatták ôket. Pedig csak annyi történt, hogy megunták saját
magukat, s nem óhajtottak repertoáregyüttessé változni. Ôsztôl aztán
új dalokkal ismét a közönség elé álltak. Egykori énekesük, (Müller
Péter) ezúttal egy videokamera mögül figyelte a produkciót, mivel az
URH is fontos szerepet játszik fôiskolai vizsgafilmjében. Bár
szövegíróként továbbra is segíti munkájukat, hiányát nem tudták még
pótolni.

A Kontroll (Anti-baby) tagjainak, akárcsak az URH-nak, a Kassák klub
nyújtott 1981 során többé kevésbé rendszeres fellépési lehetôséget, jó
példát mutatva, miképpen válhat egy viszonylag kis teremmel rendelkezô
muvelôdési "intézmény" valóságos kísérleti muhellyé, felidézve az
amatôrmozgalom aranyéveit.

A Kontroll már kezdetben is rock kultúrájával tunt ki. Fejmagasan
kiemelkedtek a "Jerikó falait" döngetôk közül, végiggondolt
szövegeikkel, újmódi, feszesen építkezô zenéjükkel. Mondandójuk
egyszerre idéz egy a huszadik század utolsó harmadában élô Villont és
Kafkát vagy a korai József Attilát. Énekesnôjük magas regiszterekkel
tépô hangja nem hasonlítható Patti Smith-éhez, de lényében van egy
csipetnyi belôle.

Az NME többször említett cikke a Balatonról is megemlékezik. A zongora-
gitár-dob-szájharmonika – s bármi más, amibôl hang csiholható –
felállású Balaton igazi skiffle zenekar, rock álruhában.

Jellegzetes példája az elsôsorban önigények kielégítésére törekvô, de
némi tehetséggel ezen túljutó, rokonszenves amatôrbandának, amelyik
már-már újat produkál a csupáncsak elkoptatott panelokból építkezôk
között.

Az a sok csoport, amelyik a Balatonhoz hasonlóan az ilyesfajta zenét
választotta kifejezési eszközéül, akarva-akaratlanul egy mikrokultúrát
épít, hívják bár ôket punknak, avantgarde-nak, vagy új hullámosnak.
Ebbôl természetesen csak akkor lehet valami "komolyabb", ha sikerül
teljesen megszerezniük az uralmat hangszereik fölött, s ha mondandójuk
szélesebb hullámsávokon is közvetíthetôvé válik. Kérdés azonban, hogy
ez-e a cél? Valószínubb, hogy kisebb közönség elôtt játszva, ôrizve és
kihasználva a kis klubok légkörét, a kínálkozó csapdákat könnyebben
elkerülhetik, s hódíthatnak meg újabb területeket az ilyesfajta zene
számára.

Molnár Miklós

Szônyei Tamás: Új hullámos kislexikon
Forrás: Rock évkönyv 1981, 165-168. o.

/// javított szöveg \\\

o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o

Balaton: Hunyadi Károly (gitár, ének), Vigh [sic!] Mihály (gitár,
zongora, ének) alkotja az 1979-ben alakult zenekar magvát.
Koncertjeiken általában váltakozik a velük játszók névsora, pl.
Königh Péter (szájharmonika, ének), Hajnóczy Árpád (szaxofon),
Salamon András (dob). Melankolikus, szomorkás hangulatú
szerzeményeik hatását gyakran diavetítéssel fokozzák.

Beatrice: Nagy Ferenc (ének, szájharmonika), Miklóska Lajos
(basszusgitár, ének), Gidófalvy Attila (billentyusök), Lugossy
László (szólógitár), Donászi Tibor (dob). A hazai ôs-punk együttes
1977 ôszén alakult, majd 1978 nyarán botrányos koncertjei révén vált
országos híruvé. Szokatlan, szókimondó, társadalmi töltésu dalaik,
sokszor tudatosan provokáló színpadi magatartásuk, fésületlen
kijelentéseik révén hamarosan az elsô számú botránybandává nôtték ki
magukat és a rockkal foglalkozó hivatalos intézmények kapui zárva
maradtak elôttük, sok helyrôl kitiltották ôket. Így született meg a
Beatrice-mítosz, a fekete bárány-legenda, amelyet a fanatikus
rajongók máig táplálnak. A zenekar többszöri átalakulás után 1981
nyarán feloszlott. A hazai rockzenében korszakosnak mondható
pályafutásuk emlékét csak néhány felvett dal és sok-sok
"kalózkazetta" ôrzi.

Bizottság: Bán Mária (dob), Bernáth(y) Sándor (gitár), fe Lugosi
László (ének), Wahorn András (orgona, szaxofon, basszusgitár, ének),
ef Zámbó István (orgona, basszusgitár, szaxofon, ének), valamint
Kokó muvésznô (ének), Johnny ("a Dunakanyar legjobb gitárosa") és
Ádám, a congás alkotja a zenekart. Nagy Feró kedvenc együttesének
ars poétikája: "Nem kell a púder, nem kell a vaker, nem kell a
funky, nem kell a punk, csak az undergrund". 1979 óta játsszák
sajátos "szabadidôzenéjüket". A szentendrei Vajda Lajos Stúdió
pincéjében kezdtek, s 1980 augusztusában az Óbudai Hajógyári
szigeten szerepeltek elôször nagyközönség elôtt. Egyesek szerint a
Bizottság "katasztrófa" zenéje többet ér, mint tagjainak
képzômuvészeti tevékenysége. Mások sem ezzel, sem azzal nem tudnak
mit kezdeni.

Commando: Balatoni Endre (basszusgitár), Gyapjas Ferenc (ének), Kiss
Ferenc (gitár), Ványi Károly (dob). A harcias név meglehetôsen
antipatikus zenekart jelöl, amely a Ramones 1976-os kétakkordos
stílusánál tart -- csak jóval alacsonyabb szinten. 1981
augusztusában debütáltak az Eötvös klubban: visszataszító
elôadásukkal nem nyerték meg a közönség rokonszenvét.

Európa Kiadó: Dénes József (gitár), Kiss László (basszusgitár),
Menyhárt Jenô (ének), Salamon András (dob). Dénes kivételével a
másik három zenész korábban az URH-ban játszott. 1981
szeptemberében, a Kassák klubban, az új hullám egyik hazai
fellegvárában mutatkozott be a zenekar, amelyben Menyhárt csak
énekel (az URH-ban gitározott is). Zenéjük elsôsorban a hard rock és
a reggae elemeibôl építkezik. Az EK sajnos egyelôre még nem éri el
elôdje színvonalát.

Fórum: Andresics István (dob ének), Guy [sic!] Tamás (billentyusök,
ének), Jaszenovics Iván (basszusgitár, ének), Mészáros Zsolt
(gitár). Az egyetlen vidékrôl induló új hullámos együttes 1980-ban
tunt fel, majd 1981-ben a "közgáz" klub Rockreflektor címu musorában
arattak elôször komoly szakmai elismerést. Új hullámos öltözékük,
hajviseletük, színpadi showjuk révén, ill. nálunk eddig ismeretlen,
jugoszláv zenekaroktól importált, jamaikai eredetu ska zenéjükkel
arattak megérdemelt sikert, majd októberben, Gyôrben, az Amatôr Pop-
Jazz-Rock vetélkedôn arany diplomát nyertek. A zenekarral a Start
márka kis-, illetve nagylemezt készít.

GM 49: Galla Miklós (ének gitár), Deák Gábor (szaxofon), Horváth
Csaba (basszusgitár, ének), Birta Géza (dob). A zenekar 1981 elején
kezdett el játszani az új hullám másik fellegvárában, a Józsefvárosi
Ifjúsági Klubban. Szokatlan dinamikájú lüktetésu, a reggae és a ska
zenéhez közelálló szerzeményeik már induláskor kiváltották a szakma
érdeklôdését; szokatlan, ironikus dalszövegeik (Kötöde, Telken, Zöld
alma stb.) pedig rövidesen meghozták a közönségsikert is. A zenekar
szintén a Start márka favoritjai közé tartozik.

KFT (Korlátolt Felelôsségu Társaság): Laár András (gitár, ének),
Bornai Tibor (billentyusök, ének), Márton András (dob), Lengyelfi
Miklós (elektromos bôgô). Az új hullám legsikeresebb zenekara
befutását a Tánc- és popdalfesztiválnak köszönheti, ahol Bábu vagy
címu dalukkal nemcsak a szakma, de a közönség rajongását is
kivívták. Zenéjük, színpadi mozgásuk, popos, könnyed hangvételu,
ironikus szövegu dalaik valóságos felüdülést jelentenek a jelenlegi
hazai rockmezônyben. Sokak szerint a KFT lesz a nyolcvanas évek új
nagy sztárzenekara.

Kontroll csoport: Bárdos Deák Ágnes (ének), Farkas Zoltán
(basszusgitár), Hajnóczy Csaba (gitár), Kisstamás László (ének),
Lehoczky Károly (dob), Müller Péter (ének), Újvári János (szaxofon).
1980 szilveszter éjszakáján Pomázon lépett fel elôször a zenekar,
amelyben 1981 novemberéig Hajnóczy Árpád szaxofonozott és Iványi
Norbert dobolt. Müller Péter az URH feloszlása után csatlakozott a
zenekarhoz, amelyben idônként Pálmai János is basszusgitározott.
Néha Antibaby, Máskor Ági és a Fiúk álnéven koncerteztek. A Hobo
Biues Band elôzenekaraként játszottak a Budai Ifjúsági Parkban 1981
szeptemberében. A Hobóra kiéhezett tömeg nem fogadta túl sok
szeretettel a Kontroll csoport nehezen kategorizálható zenéjét.

Lavina: Nagy Attila (basszusgitár, ének) Jersabek Tibor (dob, ének),
Szekeres Tamás (szólógitár). Az ôs-Lavina 1977-ben alakult, majd
többszöri átalakulás után a zenekar 1980-ban már szakmai körökben is
érdeklôdést keltett. A Lavina zenéjében tudatosan a Police-féle
vonalat követte és ezt a zenei világot "színesítették" punk
elôadásmóddal. Elinium címu daluk szerepelt az Ifjúsági Magazin
szerkesztôségének ajánlatai között is. A zenekar 1980 végén
felbomlott.

Neurotic: Aradi Gábor (dob), Lányi Tamás (ének), Pajor Tamás (ének,
gitár), Solymár Árpád (basszusgitár és szólógitár). A Damned útját
járó zenekar, amely különbözô dolgokkal kísérletezik (pl.
komolyzenei aláfestés hangszalagról). A zenekar eleinte kifejezetten
a punk külsôségekre helyezte a hangsúlyt. 1981 nyarától kezdve
viszont új útra léptek, amelyrôl egyelôre még nem tudni: járható-e,
vagy zsákutcába vezet?

Petting : Ámon László (dob), Filep Sándor (gitár), Soós György
(ének), Szabó György (basszusgitár). A Strand együttes (amelyben még
Koltai Árpád énekelt) jogutódja a Petting, más néven BP (Budapesti
Petting), amely 1981 ôszén lépett elôször a közönség elé.
Hirdetéseikben a futurista szóval jellemzik a földöntúli zajokat,
amiket -- drága szintetizátor hiányában -- fôleg az elektromos gitár
produkál. Idônként artikulálatlan énekhangok hagyják el az énekes
száját. A Petting zenéje mindenképpen rendhagyó -- megszokod vagy
megszöksz.

Punkráció: A Kulich Gyula téri Moravcsik klubban, a Vágtázó
Halottkémekkel közös musorban lépett fel elôször a Sükösd Miklós
vezette zenekar. Ez 1980 novemberében volt, azóta többször is
átalakult a Punkráció. Mint nevük is mutatja, punk-rockot játszanak.
Krétafelirataikban a londoni Crass példájára ôk is így írják a
nevükben levô "a" betut: [körbeírt A].

Sikátor: Bernáth Tamás (ének), Farkas János (gitár), Grepán Sándor
(dob), Kiss Sándor (basszusgitár), Kocsis Tamás (szólógitár). A
zenekar 1981 áprilisában a Petôfi gimnáziumban szerepelt elôször a
nyilvánosság elôtt. Zenéjük valahol félúton áll a hard rock és a new
wave között -- mindenáron bizarr és egyedi akar lenni, de ez eddig
nem sikerült. Az együttes pontos neve Csak+Sikátor. A titokzatos
"Csak" Bernáth Tamás szövegírót jelöli, aki ugyanazt a hitet vallja,
mint Kurt Vonnegut "Macskabölcsô" címu regényének fôhôse:
bokononista. Akit közelebbrôl érdekel a bokononizmus, olvassa el a
könyvet!

Sock (ejtsd: sokk): Punk-rock zenekar. Ha valaki pontosan nyitáskor
ott volt 1981 augusztusának egyik vasárnapján a Budai Ifjúsági
Parkban, az tanúja lehetett a Sock bemutatkozásának. Egy jelenlevô
azt mondta róluk, olyan rosszak voltak, hogy az már szinte jó.
Megtisztelô kritika egy "hagyományos" punk zenekar nézôpontjából.

Spenót: Horváth Csilla (ének), Sôth Sándor (basszusgitár), Tóth
Zoltán (gitár), Tüu Károly (dob). Az egyik legígéretesebb és
legfiatalabb zenekar. A tagok átlagéletkora 18 év. 1981 októberében
léptek fel elôször -- természetesen -- a Kassák klubban. Helyenként
reggae hatásokat mutató rövid, de pontosan begyakorolt
repertoárjukat akár slágerré is váltható számok alkotják. Az énekes
színpadra lépés elôtt fél arcát spenótzöldre festi, a Bizottságban
éneklô Kokóhoz hasonlóan sikoltozik, de jól csinálja.

Strand: Ámon László (dob), Filep Sándor (gitár), Koltai Árpád
(ének), Szabó György (basszusgitár). Az új hullám egyik úttörô
zenekara, akiket a New Musical Express emlékezetes cikke is
megemlít. A zenekar 1981 elején átalakult. Utódja a Petting.

URH (Ultra Rock Hírügynökség): Menyhárt Jenô (ének, gitár), Müller
Péter (ének), Kiss László (basszusgitár), Salamon András (dob). A
hazai új hullám talán legfontosabb, 1981-ben feloszlott zenekara.
Kezdetben Orgazmus volt a nevük. Elsô koncertjüket 1980
szeptemberében adták a Kulich Gyula téri pszichiátriai klinika
udvarán a Balatonnal közösen. Búcsúfellépésükre a Kassák klubban
került sor 1981 márciusában. Így írt róluk a Spex címu nyugatnémet
új hullámos zenei lap: Provokatív fellépés, decens zene... Az URH
igazán egyedülálló zenét játszik; nem keverik a nyugat-orientált
rockot a magyar folklórral... Az URH-nál nem lehet kihallani a
nyugati példaképeket".

Trabant: Az egyik legfurcsább, legfigyelemreméltóbb zenekar; nem
koncerteznek, hanem kazettákat, szalagokat készítenek kb. másfél
éve. Lukin Gábor, Méhes Marietta és Vetô János képezi a zenekar
magvát, mellettük Hajnóczy Árpád, Hunyadi Károly és Menyhárt Jenô is
közremuködik a felvételeknél.

Vágtázó Halottkémek: Czakó Sándor (ritmusgitár), Grandpierre Attila
(ének), Ipacs László (dob), Soós Lajos (basszusgitár), Szabó Zoltán
(szólógitár). 1978 áprilisában léptek fel elôször az akkor még jazz-
rockkal próbálkozó Y-nal közösen a BME Münnich Ferenc kollégiumának
pinceklubjában. Idézet a Spexbôl: "Agresszív akciók a színpadon, a
testek szüntelen mozgásban. Ösztönös, free music, tiszta
spontaneitás, body action; tekintet nélkül a veszteségekre...
Grandpierre Attilát egyszer nagy vérveszteséggel kórházba kellett
szállítani: Iggy Pop módjára túl intenzíven játszadozott egy
üvegdarabbal."

A Kislexikon az 1981 október végi állapotokat rögzíti. Az idôközben
bekövetkezett változásokról talán a következô évkönyv számol majd
be, amelyben már olyan zenekarok is helyet kaphatnak, mint például a
Jersabek Tibor vezette Inkubátor vagy a Pléhkrisztus, amelynek nevét
ugyancsak olvashattuk már az Ifjúsági Magazin slágerlistára javasolt
zenekarai között Vagy említhetnénk az Influenzát, amelyrôl a buszon
hallottunk félfüllel dicsérô véleményt...

KRETENS Viszzaemlékezés

A 80-as évek legeslegelején kitört itthon is a punk-láz. Erre mi is lázasan
nekiálltunk lázadni. Persze fogalmunk sem volt arról, hogy mi most lázadozunk,
egyszerűen csak zenélni akartunk.

Még általános iskolában – úgy ’78 környékén – jutott el hozzám egy kazi, rajta
valamilyen Sex Pistols nevű zenekarral. Valamelyik angol rádióadóról lehetett
felvéve, egyetlen apró hibája volt, hogy egy másik hullámsávon állandóan beleszólt,
sőt többször el is nyomta egy szimfonikus zenekar huza-vonája. Sebaj, amit hallani
lehetett belőle, az húzós volt és zseniális. Ezzel már el is rendeltetett az új zenekar
stílusa és hosszú-hosszú időre az én zenei ízlésem is.

A zenekart összehozni nem volt nehéz. Haverok voltak a közelben, a többi pedig
úgy sem számított. A nevet is hamar megtaláltuk. Még gyerekkoromban apámmal
kint voltam egy magyar-argentin meccsen. A bíró olasz volt. Mivel nem találtam
szimpatikusnak, megkérdeztem apámat, hogy mondják olaszul a hülyét. Apám világ
életében jól nevelt ember volt, ezért megkért, hogy a szó elé legalább kiabáljam be a
Prego-t. Vagyis egész meccsen azt üvöltöztem, hogy „Prego kreteno! Prego kreteno!
Ez megmaradt. Ezért lettünk Kretens.

Az első felállás közel sem hasonlított a később ismertté vált Kretensre. Egyedül a Robi
volt benne, akit azért cserkésztem be és hívtam el a zenekarba, mert tudott szájharmonikázni.
Így mi sem természetesebb, mint hogy ő lett az énekes. Nálam a dob adott volt,
mivel általános iskola második osztályában jártam egy évig Balázs Oszi bácsihoz ütőst
tanulni. A dobos karrieremet azonban hamar kettétörte Oszi bácsi állandó fülhúzogatása
Így maradt a punk, ahhoz úgy sem kell virgázni. Már csak a gitárosokat kellett megtalálni
Kéznél volt a Sandró és szegény Keló. A lelkesedés megvolt, a tudás és a technikai háttér
már kevésbé. Az első felvételünket Sandróéknál rögzítettük. Az erősítő egy uszkve 254 éves
lemezjátszós rádió volt. Erre kötöttük a gitárt. Keló nem jött el, így basszus nem volt
Ellenben az önmagában álló gitárt sem tudtuk behangolni. Az én dobcuccom nagyon
összetett volt. A pergőt egy felfordított felmosóvödör képezte, a cinek pedig egy aktatáska
felállított csatjai voltak. Rögzítettünk néhány olyan opuszt, mint a Frászt nektek vagy a Büdös
kis patkány vagyok. Ez a felvétel azóta elveszett, pedig sokáig őrizgettem. Ha valakinél megvan,
azonnal szóljon!

Ezután lassan elkezdtek szállingózni a későbbi tagok is. Krasznár Jancsi az évfolyamtársam volt,
ő lett a másik gitáros. Egy focimeccsen pedig egyszer csak megjelent Hemü. Hevesen
érdeklődött, hogy beszállhatna-e a zenekarba. Így is történt. Ő lett az új basszusgitárosunk
Keló távozása után.

Robi sokszor gitározgatott próbán. Hamar kiütközött, hogy van hozzá tehetsége. Egyik próbán,
amikor be akarta hangolni a gitárt, megkérte Hemüt, hogy adjon egy A-t. Hemü lakonikusan
visszakérdezett:”Mi a faszom az az A?” Ennyit a tudásszintünkről.


Sandró egyik nap belátta, hogy a Robinak kell itt gitároznia. Kilépett és gyorsan disszidált is
Ekkor kezdődtek a csere-berék. Hemü előrejött a mikrofonhoz, Robi a gitárhoz, Krasznár
Jancsi pedig kikötött a basszusgitárnál. Ez lett az első „klasszikus” felállás.

Az első koncertünk a Rákóczi téren, valamilyen lányszakközépben volt az Elhárítással. Izgultunk,
mint az állat. Aztán, amikor felmentünk a színpadra, mindenki megnyugodott. Jól sikerült a buli,
bár az összegyűlt közönség nem éppen ilyen zenére számított.

Ahogy felpörgött a zenei élet, sokasodtak a koncertek is. Kozák tér, Mozaik utca, stb. stb
Ezt törte ketté a rendőrség ’83-as akciója. Előzetesbe került a Mosoi, lecsukták a Cpg-t
Én és a Hemü megúsztuk egy megrovással. Sokan abbahagyták a zenélést, és nagyon sokan disszidáltak.

A későbbi dolgok nagyjából ismertek, ezért csak kutyafuttában említeném.

Valahogy kibekkeltük ezt az időszakot. Közben Krasznár Jancsi elment tőlünk, helyére jött a
Szappanos Gyuri. Újra helyrerázódott a zenekar. Jobbak voltunk, mint bármikor. Aztán Szappanos
Gyuri ízlése is megváltozott és távozott. Jött a Bandi. Egyre feljebb vitte az isten a dolgunkat.
Odáig jutottunk, hogy a Pecsába csak ránk 1500 ember bejött. Ez ’86-ban nem kis dolog volt.
Jöttek a Fekete Lyukas bulik, kiadtunk a Lyuk gondozásában két kazettát. Eközben Robi egyre
elfoglaltabb zenész lett és ő is elment. Helyére érkezett Lujó. Kicsit a rap-pes, hardcore-os irányba
fordultunk. Utána sajnos személyes ellentétek – ugye így szokták mondani – miatt én is eltűntem egy
időre. Ezt követően először más néven játszott nélkülem a zenekar, majd felbomlott.

Hosszú szünet következett. Mindegyikünk fejében megfordult, mi lenne, ha összeállnánk. Ebbe sajnos
beleszólt Bandi hirtelen halála. Végül is rövid tanakodás után Lujóval kiegészülve újra összehoztuk a
Kretenst. Jó kis koncerteket adtunk. Aztán Lujót a basszusgitárnál felváltotta Gijó.
Gyorsan kiadtunk egy dögös kis kazit.

Ebben a felállásban most éppen nyugdíjas napjainkat tengetjük. Nem oszlottunk fel, de nem is játszunk.
Viszont nem zárjuk ki, hogyha néha kedvünk van, fellépjünk. Itt tart a dolog.